Második rész: Túl a falon

1. fejezet: Lépcső, lépcső, lépcső

a) Te jó ég, hova kerültem?

Hát igen, jogos a fejezetcím, ha jobban megnézzük, van hova mászni. Tegyük is ezt! Az első benyomásunk, hogy az eddig nagyon feelinges szobából, egy legalább annyira feelinges, ám felettébb obskúrus, várbörtönt idéző lépcsőházba keveredtünk. Amennyiben lépkedünk gyanútlanul egy párat, látjuk ám, hogy igencsak megszaporodtak a lehetőségeink a helyzetváltoztatásra, mondjuk úgy, tágasabb lett a tér. Ezzel együtt az "izgalmas pontok" száma is lecsökkent, kevésbé vagyunk elárasztva információval. Ezt egyébként jó húzásnak tartom, mert ha már "nyakunkba szakadt", hogy még nem végeztünk, egy jóval sűrűbb elrendezésnek kedvelvevő, elrettentő hatása is lehetne. Azonban az is világos, hogy nem csak egy hosszúra nyújtott, pici extrával fűszerezett kijárattal van dolgunk, ahhoz azért túl sok minden van itt. Mi más lenne a dolgom, minthogy most ezeket vegyem sorra?

Méghozzá szép sorjában, ehhez induljunk neki a szobából. Első körben a lépcsőn vagyunk, és nincs semmi látnivaló, ill. azt vehetjük észre, hogy az eddigi jobbra/balra megyek nyilak után most van visszafordulós is. Tehát nincs miért aggódni, bármikor visszatérhetünk, ha szükségét éreznénk. Még egyet előre lépve, a következő szintre érkezünk, ám a lépcső mindjárt folytatódik tovább. Azaz ha jobban megfigyeljük, ez már valójában egy csigalépcső, ami innen indul felfelé egy toronyba. Mielőtt mi is nekiveselkednénk, nézzünk körül a jobbra elterülő placcon! Elsőre  szemet kell, hogy szúrjon a hatalmas, henger alakú vasketrec, benne egy sárkánnyal (elég élettelennek tűnik, megkockáztatom, hogy vasból van ő is). Ráközelítés után láthatjuk, hogy a tűzokádó (???) farka egy igen nagy öntöttvas horogkeresztre emlékeztető tárgyra csavarodik rá (hiába, nincs mit szépíteni, ez bizony innen annak látszik, igaz, a későbbiekben lehet rá magyarázatot találni, meg Myácska továbbra is japán, úgyhogy rossz az, aki rosszra gondol). Ha másra nem, ez arra mindenesetre jó, hogy elterelje az ember figyelmét az igazán fontos dologról: a baloldalt alig észrevehető kukkerről (kényes lelkűeknek színházi látcsőről). 

A ketrectől jobbra egy falikút jellegű berendezési tárgy honol, a mosdó részen három gombócnak való nyílással, azonban csak a középsőben van benne a belevaló (aranyból ;-)), azt meg is lehet nyomni, de nem történik semmi. A micsoda felső részén meg mintha egy képernyőszerűség volna, a közepén egy nyíllal (igen, a hieroglif 5-össel). Nincs itt más keresnivalónk, induljunk hát felfelé!

b) A csigalépcső rejtelmei

Kettőt menjünk egyből, ha akarunk is valamit látni, balra a falon ott egy ábra. Egy kis meszelés, alatta meg négy hieroglif szám: 7124. Jól tesszük, ha lejegyezzük (a meszelést is!), csak van valamiért, mi meg nem akarunk feltétlenül ide-oda rohangálni! Újabb két menettel feljebb (elég nagyokat lépünk egyébként) balra egy falioltárszerűség van bevésve, ahol a legszentebb dolgot várnánk (én legalábbis ;-)), ott egy kerek lyukkal. Semmire se jó most, úgyhogy caplassunk tovább! Az újabb lépésnél a belső oldalon egy a korláthoz nem tartozó oszlopocska álldogál. A szép gömbölyű teteje a kezünkben marad, alatta pedig egy hatszög alakú, két lyukacskás mélyedés válik láthatóvá, azt sugallva, lesz erre még dolgunk. Amúgy a leszedett ezüstgömb persze passzol a lenti mosdónkba, de kár visszasietni, hiszen úgyis kell egy további. Ha ügyik vagyunk, mielőtt továbbállnánk, észre veszünk még valamit. Konkrétan, hogy a lépcsőn van valami maszat. Rámegyünk, és határozottan az iménti ábra stílusában kapunk egy újabbat (tessék másolni, többet nem szólok!). Ezúttal a számaink: 8, 6, 1, 7, és mostanra élhetünk a gyanúval, hogy a rajzaink nem mások, mint egy 3x3 (azaz 9, mint a számaink száma!)-as táblából lefedve 4 mező. Lehetne még egy picit tovább gondolkodni, de jelenleg még semmi esetre sem elég az infó, inkább érjünk fel a lépcső tetejére!

Perdüljünk elsőnek mondjuk balra: van egy kincses ládánk kulcsra zárva, ezt passzolnunk kell most, középen egy benyíló, ezt viszont én hagyom egy pirinyót későbbre (a módszeresség kedvéért), illetve egy - díszes ugyan, de jobb híján - szemeteskuka, amibe úgyszintén nem tudunk belenyúlni. Na, ez gyorsan megvolt, jöhet a bal oldal: a korláton kihajolva látjuk a (a?) kulcsot egy izmos láncba ágyazva, de nem csinálhatunk vele semmit (a koncepció alkalmasint az, hogy nem érjük el, vegyük annak...). Ha a mélybe tekintünk, észrevételezhetjük, hogy a lánc szépen leér a lépcső aljáig, ahol a sárkány ketrecéhez van rögzítve (nagyjából látszik), ha pedig a magasba, akkor meglepődhetünk, hogy a felfüggesztés valahol a vártnál is feljebb lehet, mert egy lyukon keresztül a plafonon át távozik a kedves láncunk. Illetve a mennyezeten is mintha volna valami maszat, de azt már tényleg nem lehet kivenni...

Szabad szemmel, így (ha eszünkbe jut) próbálkozunk a kukkerrel, és láss csodát: működik! Egy kulcsot látunk, és alatta egy 5 karakteres hieroglif kódot (24315), hogy úgy mondjam, kezd összeállni a kép. Hol nem voltunk még? A beugróban. Ezen változtatva egy lőréssel találjuk szemben magunkat, legalább odakint világos van (és jön be a friss levegő ;-)). Oldalt a falon van egy kallantyú, ami kivételesen nincs beragadva, cserébe a cibálásunkra semmit sem csinál (hát igen, a dolgok sokféleképpen elromolhatnak, de csak egyféleképpen jók). Azért mielőtt nagy búsan visszaballagnánk, vegyük fel a spirálfüzetet a földről, hogy MEG LEGYÜNK MENTVE!

c) A kulcs nehézkes leakasztása

Felnyitva a legújabb szerzeményünket az első oldalon, nem hagy kétséget afelől, hogy a kulcshoz akar bennünket juttatni. Egyet lapozva egy fényképet találunk, amelyen egy X-et látunk a téglafalon egy faligyertya alatt, amennyire kivehető, a lépcső aljában. Szóval mindjárt mászhatunk vissza, de még nincs vége az olvasmánynak. A következő oldalon a tornyunknak (amiben épp ácsorgunk) van a skicce a lépcsővel, lent a ketreccel, a lánccal, középen az oltárral, és fent a beugróval, meg a kulccsal, és ott egy fel-le nyíllal. Azaz valami emelés révén akarjuk megkaparintani a jószágunkat, ha jól értem, de elég ködös még. Szerencsére van még egy lap, egy egészen praktikus harmadik ábrával a már jól bejáratott stílusban, a számaink ezúttal: 4916. Ez már elég tisztes mennyiségű elméleti infó, jelenleg inkább a begyűjtött tárgyak tekintetében érezhetünk hiányt, úgyhogy spurizzunk le a lépcső aljába mozgó téglát keresni!

A sárkányketrec mögött fedezhetjük fel a képen lévő tereprészletet, és most már oda is tudunk menni. Nem nehéz beletrafálni a megfelelő téglába, de akinek nem megy, nézze meg még1x a fotót! A tégla hangulatosan behúzódik, és már ki is emelhetjük a másik ezüstgolyónkat! Hopp, odaléptetünk a falikúthoz, és amint helyére illesztjük a golyóbisokat, felvillan a képernyőn egy 3x3-as tábla, amely mostantól érintésre üzemel. Az enter/sztornó mi más lenne, mint az aranygolyó. Most már csak a megfejtéssel vagyunk adósak, ami nem olyan nehéz, mint leírni, de azért próbálkozom. Az, hogy az 5-ös szám van középen, eleve adott. A maradékot a három ábrát használva kell összerakni. Nem nagy etvasz ráérezni, hogy mindegyik ábrán a négy szám helyét jelzi a négy maszat valamilyen sorrendben. Innentől egyszerű logika, aki sudokuzott már, annak biztos nem jelent gondot. Egy megoldásvázlat: a 6-os szerepel egyedül mindháromban, ezért megkeressük az egyetlen mezőt, amelyik mindhárom ábrán ott virít. Ezután az ábrákból képezzük mind a három lehetséges párt, így hasonló módszerrel (külön-külön mindegyik párra alkalmazva, a 6-ost már figyelmen kívül hagyva) három újabb szám helyét találhatjuk meg (7, 4, 1), majd az egyes ábrákon az eddig kimaradt maradt 1-1 érték helye már egyértelmű (2, 8, 9), végül, mivel már összesen 8-at tudunk a 9-ből, a hiányzó 3-as helye - megint csak kizárásos alapon - sima ügy. A táblázat értékei tehát (balról jobbra, soronként, a sorok fentről lefelé): 247, 659, 813. Ebbe kell beütni a távcsővel szerzett 5 jegyű kódot (vigyázat, a sorrend számít!!!), és a nyereménynyíláson kiadódik a kulcs.

A kulcs? Hogy jött az le ide? Fölszalad, megnézi, és persze hogy nem az, jó nagy kamu volt az egész füzet (mostanra persze hűlt helye), semmi ketrecmozgás, satöbbi. Lehetne mondani szokás szerint, hogy nem eszik olyan forrón a kását, na de ennyire jéghidegen sem! Azt kell mondjam, sok egyéb mellett ez adja a játék varázsát, hogy bizony egy kissé megszállottnak kell lenni, apró örömekért sokat dolgozni. Mi is most az apró öröm? Ja, hogy van egy kulcsunk. Meg persze a ládikó. Nyissuk ki hát! Abban van a... Mi van abban? Egy betonötszög, amin egy háromszög. Ez meg mire jó? Szerencsére itt van mellettünk a "szemetes" (különben gondba kerülhetnénk), és majd kiböki a szemünk, hogy a nyílása ötszög alakú, azaz: tegyük bele! Passzol oda, de semmi sem történik. Azonban csak felötlik bennünk, hogy két lépésre a benyílóban volt egy kar, ami szintén nem csinált semmit a múltkor, simán lehet, hogy most aktiváltuk. És lőn!

2. fejezet: Szélmalomharc

a) Toronyiránt!

Minden Szentek az Égben, ez egy lift! Méghozzá jó hosszan visz fölfelé, ami ráerősít az érzésünkre, hogy sejtelmünk sincs, hogy hol várjuk a végét az egésznek, és én ezentúl így is állok hozzá. Sziszifuszként csinálom egymás után a dolgokat, és már nem is reménykedem. Nyugi, befejezem a szépelgést, és a száraz tényekre hagyatkozva megállapítom, hogy az ötszögön a háromszög bizonyára egy felfelé nyíl volt.

Mielőtt kilépnénk a liftből, vegyük észre, hogy a kar újra használhatatlanná vált! Ha előmászunk és balra fordulunk, ott a magyarázat: egy ugyanolyan "szemetes", azaz liftaktiváló van itt is, mint odalent volt. Persze ebből csakúgy hiányzik az ötszög, mi meg a miénket épp most hagytuk lent. Azaz számíthatunk rá, hogy eltelik majd némi idő, míg újra liftezni fogunk. Amúgy ha körbenézünk, látjuk ám, hogy egy (nem is oly) kissé múzeumosra berendezett szobába csöppentünk, amely előreláthatólag hemzseg a rejtvényektől. Így ne is húzzuk tovább az időt, hanem szokás szerint elsőnek szimatoljunk körbe, hogy mi az ábra (kis képzavar sosem árt :-))! Ha már úgyis balra fordultunk, induljunk ebbe az irányba el (persze nem muszáj, de én most így teszek)!

Jó, még valami előzetesen, mert csak a vak nem látja: az ablakok előtt bizonyos rendszerességgel elhalad valami sötét árnyék. Miután az ablakok ólomüveg mozaikok, így nem látjuk, hogy mi az. De ha megfigyeljük az árnyék mozgásának irányát, meg belegondolunk, hogy merrefelé is vagyunk, lehet egy erős tippünk...

b) Egy kiállítás képei: Szekrény a múzeum szélén

Induljunk hát körbe! Elsőként egy szekrénykéhez érünk, két ajtóval. A jobboldalin már előre látszik, hogy zárva (hiszen kulcslyuk van rajta :-)), a baloldali viszont minden további nélkül megadja magát nekünk. Ezáltal hozzájutunk egy törött betondarabhoz, amibe egy négyzetet véstek. Briliáns! Ennél több izgalmat ígér a szekrényen található két kiállított műtárgy (?). Az első egy torony makettje (csak nem ebben vagyunk éppen, jut az ember eszébe), a második pedig egy csudaszéfdoboz. A torony nem sokat árul el magáról egyelőre, látunk rajta egy hieroglif 1-est, amitől azt várnánk, hogy el lehet állítani, de nem, illetve a tetején van egy négyzet, abban egy kör, és abban egy nagyon tompa szögű háromszög, és ennyi.

De nézzük már meg azt a ládát, mert az ilyenekért játszunk egyáltalán (ezt az ember már előre érzi)! Van rajta egy rakat gomb. Az első valójában egy tekerő, hat állással, és nyugati irányból indul (tehát a korábbi megállapodásunkat picit felülírva azt fogom 0-snak hívni), a jobboldali négy bármelyike felgyújt középen egy lámpát, ami felett az üveg láthatóan be van törve. Kis nyomkodással rájöhetünk, hogy különböző gombokra, meg közben a tekerő elforgatásának hatására változik egy picit bent a fény formája, azaz vélhetőleg különböző ábrák jelennének meg, ha minden klappolna (de hát hogy is lehetne itt olyan). Talán majd nemsokára belebotlunk valami üvegbe, és kicseréljük. Addig azonban a középső, hosszúkás gombbal le tudjuk kapcsolni a villanyt, hogy legalább ne merüljön le, amire visszajövünk.

Mondanám, hogy végeztünk a szekrénnyel, ha nem tudnám, hogy a jobboldalánál el van rejtve valami. Igazából egy nagyon picit kilátszik, és miután Myánál nem számítunk pixelhibára, rögtön gyanús lesz. Nos, egy vasskatulyára bukkanunk, kis ajtócskával, fölötte 6 két részre osztott ablakocskával. Ha odanyomunk neki, látjuk, hogy elkezdi ám a színét változtatni. Ugyan össz-vissz csak háromféle van (fekete, fehér és kék), de  a 12 különböző ablakrész megnöveli némileg a kombinációs lehetőségeket (cirka 500000-re), szóval majd csak akkor veszünk ki innen bármit is (ránézésre mi mást, mint kulcsot?), ha tudjuk a kódot.

Következő állomásunk a falon egy képkeret, de ahelyett, hogy egy hátborzongató impresszionista festményt keretezne, belül fekete gombok vannak, amiket fel lehet gyújtani (többnyire), ill. a kép alatt (a műtárgy neve helyén) van az enter. Itt ugyan csak kb. 8000 verzió van, de azt ajánlom, ne időzzünk el itt se sokáig! 

c) Egy kiállítás képei: Csigák, lepkék, ablakok

A terem közepén egy félgömb alakú fémkupola rejt valamit (kicsit olyan, mint amilyeneket a kosztümös filmekben fel szoktak szolgálni a nemes uraknak ebédre), mellette a lentről már ismert aranygombóc nyitná, de naná, hogy nem teszi.  alatta a műtárgyismertető táblácskán hat db nagy pí betű (Π), melyekre ha ráklikkelünk, egy bizonyos sorrendben egy rövid időre felgyulladnak egymás után. Ez gyaníthatóan jelent valamit, jegyezze fel mindenki! A már korábban használt haladási irányt tartva továbbra is (soronként b-j, és f-l), a sorrend: 254136. És szokásunkhoz híven most sem siklunk el ami felett nem kéne: a kupola jobb felső felénél a szőnyegről szépen felvesszük az izét. Közelebbről szemügyre véve sem igazán világos, hogy mi az, mintha két merőkanál volna v-alakban egymáshoz rögzítve, ami biztos, hogy majd egy négyzet alakú lyukba kell benyomni.

Lépjünk az ablakokhoz! Az első mélyedésében találunk egy fa micsodát, ami mintha konnektorba való lenne, és van rajta egy - szokás szerint - inaktív gomb. Többet nem tehetünk, mint hogy észben tartjuk, hogy van ilyenünk. Az ablak alatt épp csigaház-bemutatót tartanak, alatta egy nyíl mutat jobbra. Tehát az innen kinyert információt majd arrafelé fogjuk hasznosítani. Hogy mi lenne ez, most még csak találgathatunk. Illetve arra azért könnyű felfigyelni, hogy nem egy irányba csavarodnak a csigaházak (amellett pl., hogy nem egyforma nagyok, különböző színűek), így egy bjbjb-t azért összeszedünk (aszerint, hogy balra, ill. jobbra csavarodnak).

A második ablak tövében (amelyiken az átlogosnál szebb a mozaik) van egy fedél, ami valami csoda folytán simán nyílik. Ja, már értem: belül betonból öntve kéne lenni valaminek, de az kis darabka híján teljesen ki van törve onnan. Ugye egy darabkát ebből már megtaláltunk, most is oda tehetjük, de ettől előrébb nem leszünk. Amúgy egy kulcsot ígérne nekünk a jó sors a betonüreg feltöltéséért, szóval keményen rá fogunk hajtani. 

A harmadik ablakban nincs semmi, ritka az ilyen örömteli alkalom mostanság. Alatta viszont egy lepkegyűjteményt nézegethetünk, és tegyük is hevesen, mert fel KELL ismernünk, hogy a pillangók csak a fekete, fehér és kék színekben pompáznak, méghozzá ha nem egyszínűek, akkor pont fent meg lent különböznek, és ilyen cuccunk meg ugye már van. Azaz kapjuk elő, de ízibe a vasskatulyánkat, és másoljuk bele, amit itt látunk (fehér: H, fekete: T, kék: K, felső sor: THTTKH, alsó sor: KHTHKH), a végén meg nyomjunk rá a kinyitandó részre! Ahogy számítottam rá, egy kulcsocska lapul benne, már volna is hova próbálgatnunk, de legyünk fegyelmezettek, és haladjunk szép rendben! A lepkék állványzatának alján elég látványos, hogy van egy fiók, a jobb oldalán egy négyjegyű (hieroglif) számkombinációval (1-től 8-ig lehet őket állítani), jó. Aztán, még mindig itt, újra tesztelődik a figyelmünk: a kiállítópult bal oldalán picit kilóg valami. Egy újabb betondarab, egy konkáv ötszöggel. Persze kevés még, hogy feltöltse a hiányt, de ha minden jól megy, már csak egy továbbira van szükség...

d) Egy kiállítás képei: Kulcsok a falon, szúnyog a kredencen

Az ablakok után két kulcsot ábrázoló kép (festmény, hehe) következik, mondhatjuk egymás inverzei: ahol fehér az egyik, ott fekete a másik, ahol felfelé áll a kulcs az egyiken, ott lefelé a másikon. Viszont hatalmas hiba a gépezetben, hogy hiányoznak a képaláírások. Annyi azért látszik, hogy az elsőnél két, a másodiknál egy csapocskával voltak valaha odarögzítve, mi is rögzítsük oda ezeket az infókat a fejecskénkbe! Alul egy újabb ládikó (nem spórolnak velük, meg kell hagyni), simán kulcsra zárva (természetesen a nálunk lévőnek köze nincs hozzá). 

Az utolsó megszemlélendő dolog a teremben egy szekrényke, fölötte egy órával. Ööö, azaz egy közszemlére tett szúnyoggal, csak a design nagyon megtévesztő. Szemfülesen azt is vegyük észre, hogy a szúnyog alatt a vastalapzatban van egy rejtett rész, ami könnyedén kipattan. Hogyne, hiszen utána ott a hatszög alakú kiálló, és készségesen megakadályozza a továbbiakat. Alighanem villáskulcsra volna szükség, nekem itthon van a szekrényemben (több is), na de mit kezdjek vele virtuálisan? Semmit, helyette guggoljunk csak le, és nézzük meg, hogy a szekrénykét miért is nem tudjuk kinyitni! A két ajtóhoz két fogantyú dukál, és azok bizony forgathatóak. Méghozzá nyolcadával, és emellett még a furcsa alakjukra érdemes koncentrálni. Kicsit játszva velük bizonyára mindenkinek eszébe jutnak a csigák. És hát bizony az egyik nyitó balra, a másik jobbra csavart, tehát helyben vagyunk. Ill. szaladunk vissza megnézni a csigákat, hiszen a b-j..., amit kinyertünk belőlük, csak azt árulja el, hogy felváltva kell őket tekergetni, viszont így, hogy már tudjuk, mit keresünk, könnyű leolvasni: a csigaházak külső széleinek szögeit jegyezzük fel. Ezután már nem nehéz összehozni, de a teljesség kedvéért ideírom. Elkezdhetnék északnyugatozni, de ehelyett inkább azt adom meg, hogy mikor melyiken hányat kell tekerni: jobb 6, bal 1, jobb 4, bal 4, jobb 4. (Vigyázat, kivételesen mindig a legutóbbi pozíciótól kell számolni, ill. az elsőnél meg a kiindulási állapottól!)

Kinyílik, és máris a miénk egy háromágú szigony nem is lehet megmondani, hogy mi, igazából ez maga a három ág, fémből. Ezen túl a szekrény mélyén van egy lencse, amibe bele lehet nézni, és szerencsére vagyunk olyan hajlékonyak vagy aprók, hogy ezt meg is tudjuk tenni. Három fekete téglalapot látunk egymás alatt, és ezzel ugyan nem nagyon vagyunk kisegítve, de legalább elmondhatjuk magunkról, hogy végignéztük a múzeumot. Ennek örömére feloldom a balról-jobbra haladás szigorú rendjét, és most pl. azonnal rohanunk a másik szekrényünkhöz, hátha jó bele a kulcsunk!

3. fejezet: Mit rejthet egy ládikó?

a) A betonerős megfejtés

És igen, jó! És nem is akármit találunk benne: egy újabb csudadoboz, a fölötte lévő szakasztott mása, csak: hát ha nem is mondanám, hogy jó, de legalább más a hibája. :D Ezt tekerni nem lehet, viszont a lencsikéje ép, így végre megleshetjük, mit csinál a négy gomb: fentről lefelé haladva egy háromszög, egy négyszög, A konkáv ötszög (à la beton!!!) és egy egérlyuk-forma jelenik meg a képernyőn. A láda mellett meg  egy (!tűzijáték!) villáskulcs! Nem bírunk magunkkal: mielőtt kísérleteznénk, nyomás vissza az iménti szekrényhez, és a szúnyog tövében használjuk az új szerszámunkat! Na most az egész cucc, úgy ahogy van, lejön. De ez hagyján, mögötte a fában ott marad 3 lyuk egymás mellett. Azaz rögvest tegyük csak bele a háromágúnkat! És ez már több a soknál így egyszerre, mert fölhúzunk egy tolóablakot, és mögötte aztán ott van minden, ami szem-szájnak ingere: egy fekete madár fekete kalitkában, mögötte egy nyílás a szabadba - kicsi is, rácsos is, meg magasan is van, de fütyül be rajta a szél, eszméletlen - , és még egy darab beton grátiszba', AZ egérlyukformával meg A háromszöggel, egészen el vagyunk kényeztetve. Az ablakkal nincs dolgunk, a kalitkára közelítve látjuk ám, hogy egy négyzet alakú mélyedés van rajta, nekünk meg épp van egy ilyen cuccunk (a merőkanalas), ráadásul szintén fekete, de nem akaródzik neki belemenni (közben megállapíthatjuk, hogy a madár nem valódi, hanem csak egy díszpinty). Na most épp ki is lehet okoskodni, hogy mi az ábra, de mivel úgysem mennénk vele semmire, nem lövöm le, inkább majd utólag leszünk okosak.

A bőség zavarában igyekezzünk nem megfeledkezni semmiről: Első körben vessünk szemet a leemelt szúnyog-táblára, mielőtt a létezése is homályba veszne. A hátoldalára alighanem valami segítséget rejtettek: négy darab négyzet, hol a talpára, hol az élére állítva, és mindnek le van vágva egy-egy sarka. jó, ezt megjegyeztük. Aztán: igazán itt az ideje, hogy a középső ablak üregét feltöltsük betonnal! Ha most rányomunk a kulcsra, a kapott négy geometriai forma meghatározott sorrendben villan fel egymás után. Az egyszerűség kedvéért az egyes alakzatokat a csúcsaik számával rövidítem (az egérlyuknak ez 2). A kód: 3425423. Most tényleg nincs jobb dolgunk, mint visszaszáguldani az újabb csudaládikánkhoz (hiszen ebbe pont passzol)! A további áttekinthetőség kedvéért átnevezem a most még praktikusnak tűnő jelölést, a doboznak megfelelően fentről lefelé ABCD-nek. Azaz A=3, B=4, C=5, D=2. Hogy szokjuk, az aktuális kódunkat is átírom: ABDCBDA. Jelenleg annyi a fontos, hogy a megfelelő sorrendben lenyomjuk a gombokat, majd a középső, hosszúkás "enter"-t. Erre a doboz fedele felpattan, és a kezünkbe kerül egy propellerszerűség, a szárak végén zászlócskákkal. Észnél kell lenni, hogy felfigyeljünk rá: az egyikből hiányzik az egyik sarka, és így pont úgy néz ki, mint a szúnyogtábla hátulján lévő segítség. Azaz ennek kéne különböző pozíciókba kerülni. Amit ugye forgatással lehet elérni. Na most vagy felismerjük a szerkezet közepén lévő nagyon tompa szögű háromszöget, és eszünkbe jut, hogy hol láttuk, vagy elmélkedünk egy kicsit, hogy mi mozoghat az ablakok előtt - már azt is hallottuk, hogy kint fütyül a szél, a forgás is látszik, tehát egy szélkerék sejthető - , és ezért megyünk oda a toronymaketthez. A fő, hogy megtegyük, mert pont passzol a tetejére. Ahogy elkezdjük forgatni, az 1-es számból 3-as lesz, majd 5-ös stb. Mivel nyolc lépésben tesz meg egy kört a kerék, 1-8-ig terjednek a hieroglif értékek. Valamiért előre vannak véve a páratlanok, de ez ne zavarjon minket, hanem szedjük ki a kódot a szúnyoghátulj alapján! A könnyebbség kedvéért most csak a végeredményt közlöm: 5476. Azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy ezt hol fogjuk hasznosítani: a lepkekiállítás fiókjánál. Simán működik is, és gazdagabbá válunk egy újabb tárggyal és két infóval.

b) Merőkanál vásárlás fénykép alapján

A tárgy egy távcsőre emlékeztet, de a hátuljába nem lehet belenézni, mert egy gomb van a nézőke helyén. Mondanom sem kell, hogy nincs hatása a nyomkodásának, így tegyük is félre! Illetve az aljára pillantva beugorhat valami régmúltba vesző, halovány emlék, de azzal sem lehet most mit kezdeni. Hanem van két fényképünk, és azokkal annál inkább: oknyomozni. Az első ugyanis a múzeumunkról készült, és egy pillanatra fel kell csapnunk "mi az eltérés az ábrán"-t játszó egyénnek: a csigáktól balra, a "kép" alatt nyitva van egy igen nagy kiterjedésű titkos rekesz. Mindjárt lecsekkoljuk, hogy mi a helyzet a valóságban, de előbb a másik képet is vizslassuk picit! Azon a terem közepi plafont látjuk - amiről eddig nem ejtettem szót, de annyi látszik, hogy ki tud nyílni rajta valami -, lepecsételve egy - jobb elnevezés híján - pillangójellel. Ilyent még nem láttunk, így irány a másik kép jelezte rejtett vájat! Valóban oda bújt, és... Egy merőkanalat kapunk tőle! De hát ez pont olyan, mint amilyenek azon a fekete micsodánkon vannak! Megpróbáljuk rárakni, és SIKERÜL!!! Kész is az újabb szélkerekünk, és szerencsére tudjuk már, hogy hol próbálkozzunk vele: a terem jobboldalán, a fütyülő szélnél a kalitka tetején, hátha most már rá tudjuk passzintani. Így is van, és szépen elkezd forogni. Na most hagyján, hogy a madár forog, de az egész őt tartó rúd is, ami egy aranyozott gyűrűn át belemélyed a talapzatba, úgyhogy... Nézzünk csak alá az egésznek! Bizony, a kisszekrényben lévő nézőkében is mozgásba lendült a henger, és így fehér és fekete téglalapok egymásutánját látjuk 3 szint magasságban. Pont, mint a terem baloldalán lévő képen. Azaz ez nem lehet más, mint annak a kódja. Némi nehézség, hogy itt bizony nem derül ki, hogy hol van a cucc eleje. Azt viszont hamar megszámolhatjuk, hogy öt különböző oszlop van, akárcsak a képen. Ez tehát összesen öt különböző esetet engedélyez, ennyit meg már az ember be is vállalhat "puszta kézzel". Azonban erre sem lesz szükség: miután a képen két fekete lapocskát nem lehet fehérre váltani, az eredmény egyértelmű. A megoldást a szokásos b-j, f-l  sorrendben közlöm, méghozzá T = fekete, H = fehér jelöléssel (a korábbiaknak megfelelően, amikor még a "kék is játszott"), hozzátéve, hogy leolvasni ezúttal könnyebb oszloponként, de én - átrágva magam a dolgokon - megengedhetem magamnak a hagyományőrzés luxusát: THHTH, HTHTT, HTTTH. Az enter jobb híján a keret alatti bigyusz, ami egyszerűen a kezünkben marad. 

c) Az ultrakomplex kódrendszer

Na most a falban maradt nyoma egy az egyben olyan, mint a terem jobb oldalán lévő kulcs-képek közül a baloldali alatt lévő "hiány", így azonnal ki is próbáljuk ott. Gyönyörűen odaillik, és még ki is nyitja nekünk a kép mögötti ajtócskát minden további nélkül. :-) Bent olyan látvány fogad, ami azt sugallja, hogy sosem érünk a végére: egy újabb csudaládikó. A hibát most már automatikusan el is várjuk tőle, ezúttal a legfölső és legalsó gombjai hiányoznak (A, D), azaz háromszöget és egérlyukat nem tudunk csinálni. Ellenben, miután üzemel a képernyő, és a tekerőnk is a helyén, pillanatokon belül a kettő közti összefüggésről is megtudunk ezt-azt. De előtte vegyük fel a ládika mellől a: hát ez is pont olyan "képaláírásnak" tűnik, mint az előző, csak míg az iméntiből 2, ebből mindössze 1 bütyi lóg ki. Azaz gyorsan klattyintsuk a jobboldali kép alá! Nos, a képen szép egymásutánban egy igen furcsa jelekből álló kódsorozatot kapunk. Ha őszinték akarunk lenni (és figyelmesek is), akkor meg kell mondanunk, hogy a konkáv ötszög (C) bizony ott szerepel köztük. Na nézzük csak gyorsan azt a ládit!

Itt érdemes alaposan elbogarászgatni, mert azon túl, hogy látjuk, hogy a tekerő elállítása mindig változást hoz, a két meglévő gomb (ami a 4- és az 5-szög között vált) segít abban, hogy pontosan meg tudjuk határozni, hogy mit tesz hozzá az ábrához az aktuális állása. Ezek: ha egyet csavarunk (ezt fogom 1-es állásnak hívni), behúz középre egy függőleges vonalat, ha kettőt (2), pöttyöt rak a közepére, 3: vízszintes vonal középen, 4: két függőleges vonal "középen", 5: egy "farkinca" jobboldalt alul. Ami különösen fontos a tisztánlátáshoz, hogy amint visszaérünk a kezdeti állapothoz (ez lesz a 0), akkor jelenik meg a vízszintes vonal alul. Tehát hangsúlyozom, hogy az eredetileg nem "tartozéka" a jobboldali billentyűknek. Azaz a négyzet pl. csak egy nagy pí betű. HOPPÁ!!! Mert miért is mondom mindezt? Hát mert volt egy kódunk valamikor nagy pí betűkkel (a terem közepén a képaláírás). Ezt bizony össze kellett rakni fejben, hogy tovább tudjunk haladni! Aztán nézzük meg újra a jobboldali kép által adott kódot! Az új szerkentyűnkön bizony már ki tudjuk keverni a legutolsó elemet is, azaz a "négylábú asztal"-t, a többit azonban továbbra sem. De gondoljunk csak bele, hogy ha lenne egy tök hibátlan gépünk, akkor a most megismertekkel analógiában a legfelső gomb egy háztetőt, a legalsó meg egy fordított nagy u-t / metszetjelet adna hozzá a dolgokhoz, és harmadszorra - kitanulva, kiművelődve - végignézve a kódot, már mindegyik elemet össze tudjuk eszkábálni. És az igazi heuréka, amikor leesik, hogy ez a szerkentyű ugyan nem pálya, de a szekrény tetején lévőn minden szükséges tartozék rendelkezésre áll, hiszen ott csak a kijelző rossz, ha pedig előre felkészülünk, akkor arra nincs szükség. Megjegyzem, ez egy elég tisztességes rejtvény (volt?). Mindenkinek ajánlom, hogy rakja össze maga, de természetesen leírom a kódot, amelynek minden eleme egy betű-szám párból fog állni (pl. C3), ahol - az eddigiekkel összhangban - a betű azt jelzi, hogy jobb oldalon hányadik gombot kell lenyomni (A-D) a szám pedig, hogy a tekerőt melyik pozícióba kell csavarni (tehát nem azt, hogy hányat forgassunk az aktuális pozícióhoz képest!!!). Ja, és elég egyértelmű, de szólok, hogy előbb kell tekerni, aztán lenyomni a gombot (ilyenkor jelenik az meg a képernyőn, amit szeretnénk), csak esztétikai okokból írom ilyen sorrendben ( a 3C kevésbé tetszik, hülye vagyok, na). Az entert meg csak a legvégén kell lenyomni egyszer, és akkor kiderül, hogy jók voltunk-e. Ha nem, tessék újra próbálkozni! (Nem mondom, hogy nem kell koncentrálni, hogy hibátlanul végigvigyük a sort, de sosem árt, ha eddzük egy kicsit a fe/igyelmünket...) A kód tehát: D2 A5 C0 A1 B4. És bármilyen hihetetlen is, működik!

d) A komoly tudás kifizetődik

És kinyerünk a masinából egy fabatkát, amin RAJTA VAN A PILLANGÓJEL! azaz mennyezetközép... De előtte birizgáljuk még meg: két pici lyuk van rajta, márpedig a jó régóta nálunk lévő, ezzel azonos anyagból készült (fa), nyomógombos izéből pont két rudacska áll ki. Hát nyilván összetartoznak! Úgy is van. Ily módon kapunk egy frankó kis távirányítót, amit azonnal nyomjunk rá a plafonra (nem kell konkrétan a gombot nyomkodni, hanem vegyük a kezünkbe a tárgyat, és azzal menjünk rá a mennyezetre)! Ezáltal a tetőajtócska kinyílik, és a gravitációnak köszönhetően dolgok potyognak a földre. Illetve az egyik - egy kötél - csak ki/lelóg a plafonról, és kis hurkocskával a végén nem sokkal a terem közepi "műtárgyat" rejtő fedő vaskarikája fölött végződik. Tehát: valamivel össze kéne őket kapcsolni/kötni/satöbbizni. A másik micsoda tényleg leesett, méghozzá egy kulcsos jelzésű notesz (igen, megint az a kulcs, tehát rutinosan készülünk az újabb - remélhetőleg, és jelenlegi állás szerint utolsó - csudaláda kinyitására). Szétnyitva látjuk ám, hogy igazából csak egy félbehajtott kartonlap, belül kis vonalkákkal-pettyekkel. De ezen már csak mosolygunk nagy magabiztosan. Lehet ugyan, hogy akkor is ki tudjuk nyitni a második ládát, ha nem cincáljuk annyira ízekre a szerkezet(ek) működését, de hogy megtettük, most láb lógatva profitálunk belőle: ezek mind-mind olyan jelek, amiket a tekerő ad hozzá az ábrához. Azért jól meg kell nézni az egymáshoz való viszonyukat, különben lehetetlen egymástól megkülönböztetni az alsó és a középső vízszintes vonalat. Az infó tehát: 012 435 (milyen cseles) a szokásos sorrendben, soronként (de ünnepélyesen megesküszöm, hogy ezt most írtam le utoljára). Ez ok-nak is tűnik, míg oda nem lépünk a géphez, és belénk nem nyilall a felismerés, hogy ezen a kütyün bizony két gomb is működik (nevezetesen a pí, és a "tetőpoligon az ötszöghöz"), és most mikor melyiket? Na de ne legyünk hülyék, volt még az a másik a hat pí betűvel, és azt vajon mire tartogatnánk?! Szóval eszerint mindig csak a felső gombot kell használni. Igen ám, de akkor itt bejön a képbe a villogó pí-k sorrendje, ami némileg átrendezi a majdnem növekvő sorozatunkat. Ezt is figyelembe véve a helyesnek ígérkező kód:134025, ezekbe a pozíciókba kell tehát tekernünk a csavarót (ne felejtsük el mindig hozzányomni a pí-t, meg legutoljára az entert is lebillenteni!). 

e) Húzás innen!

És a miénk a BILINCS! (Na meg kivégeztük a 3 ládikót, ami azért óriási fegyvertény!) Ezért célba vesszük a falból lelógó sodronykötelet, és késlekedést nem tűrve hozzáerősítjük a fedőhöz. Hogy elérjük a kívánt eredményt, nincs más dolgunk, mint lenyomni az aranygombócot. Erre szétnyílik a kupola, majd beindul a folyamat: hosszan-hosszan húz fel valamit a mélyből a sodronykötél (Tudom, szőrszálhasogató vagyok, de muszáj megemlítenem az itt lévő hibát, ami persze semmit sem csökkent a játék nagyszerűségén, és a játszhatóságot sem nehezíti cseppet sem, viszont simán ki lehetett volna kerülni: Minden egyéb mozgást megelőzően nyílik szét a fedő, a húzás csak utána indul. Előtte viszont a gombnyomásra nem reagál addig, amíg fel nem tesszük a bilincset. Na most honnan tudja a gomb, hogy feltettük-e már(, amikor látszólag nincs feszülés, plusz súly, és nem látszik semmiféle elektromos/rádiójeles spécizése sem a bilincsnek, ami leadhatná a drótot)? Sehonnan. Na, hát így jár az, aki túlelemzi - azért, ha lesz valaha felújítás, ezzel lehetne kezdeni valamit.)

Méterben iszonyat sok, ami feljön, és, basszus: megjelenik a kulcs, amit még lent, a lift előtt nem sikerült összeszednünk. Most simán leakasztjuk, így ezek szerint tényleg az volt a koncepció, hogy ott nem értük el a korláttól. Végre megvan!!! De mihez kezdjünk most? Ja, hát van még egy kincsesláda a kulcsos képek alatt, amit eddig nem tudtunk kinyitni (más meg nemigen). Beleillik, ahogy az kell, és a kezünkbe kerül egy régi ismerős, illetve annak az egypetéjű ikertestvére: a liftbiztosíték, azaz: betesszük a helyére (a szemetesbe :D), belépünk a felvonóba, meghúzzuk a kart, és MEHETÜNK LEFELÉ!!! Azért előtte még - jókor szólok - gyorsan gondoljuk végig, hogy nem hagytunk-e ki valamit, és miután meggyőződtünk, csak akkor ereszkedjünk alá. ;-) Közben meg mélázzunk el azon, hogy miért is jöttünk fel valójában: a kulcsért, amit lent nem értünk el, és ahhoz kellett, hogy újra le tudjunk jönni. Nem semmi! :-) Jó, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy megszereztük ezt a távcsőszerű képződményt is, és még nem "használtuk el".

Hogy odalent mi fog történni, azt viszont már csak egy következő részben mesélem el...

 VÉGE A MÁSODIK RÉSZNEK...

folytatás

előzmény