GAMES THAT I LIKE

Elements: Regényes útmutató

2015. július 30. - herma

Végül csak voltam olyan hülye, hogy megcsináltam. Nem mondom, hogy az eltelt jó két hónapot igénybe vette, de tény, hogy ennyi telt el a játék megjelenése óta. Fogalmam sincs, hogy érdemben használható-e ez a nem csekély terjedelmű iromány, ha nem, annyi baj legyen, kísérleti jelleggel készítettem, ill. nekem mindenképpen élmény volt.

Írásban alapvetően walkthrough-kat szokás készíteni (magyarul végigjátszást szoktak mondani, nekem annyira nem szimpi, de nem is elviselhetetlen), azaz vázlatosan, néhány szóban leírni az egyes lépések megoldását. Ill. jobb szándékú szerzők aktívan használják a spoilerezést, és a teljes megoldás csak többszöri legördítés után bomlik ki. Ennek az (általam most) útmutatónak (elnevezett valaminek), mindenképpen gyengéje, hogy ilyen nincs benne (mint korábban írtam, egyelőre technikailag nem tudom megoldani). Azonban a konkrét kódokat a háttérrel azonos színnel írtam (fehér ;-)), így csak akkor látszanak, ha kijelöljük őket. Kipróbáltam, szerintem nem teszik nehézkessé a használatot.

Igyekeztem szép kerek mondatokban fogalmazni, alaposan leírtam a megoldásokat, gondosan körüljártam minden problémát, amit csak el tudtam képzelni, megadtam a rejtvényfejtéshez szükséges ötleteket, ill. azok lehetséges motivációit, továbbá mindezek mellett - reményeim szerint - a szöveg stílusa is élvezhető lett (bár gondolom, nem mindenki számára, ill. bizonyára akadnak fárasztó részek). Azaz műfaját tekintve leginkább a csak videóban fellelhető Let's play... (Játsszunk ...-t!)-ekhez áll közel. Merthogy ott mutatják be a megoldásokat úgy, hogy közben szépen magyarázgatnak-anekdotázgatnak is. Elismerem, hogy nézni-hallgatni sokszor könnyebb, mint olvasva követni az eseményeket, de talán így sem teljesen reménytelen a próbálkozásom. Igaz, nem is tervezek ezentúl sorozatban ilyeneket gyártani, de ha netalán kapnék egy nagy adag biztatást, azaz látnám az igényt ilyesmikre, nem zárkóznék el tőlük.

Amit a leggyengébb láncszemnek érzek egyébként, hogy ha valaki nem lineárisan akarja olvasni (aminek nagy esélyét látom), akkor nehézséget okozhat számára a keresés a szövegben, ill. lehet, hogy a korábban történtekre vonatkozó utalásaim sem szerencsések (azért igyekeztem visszafogni magam), ezeket a problémákat kiemeléssel igyekeztem enyhíteni.

Mielőtt nekikezdenénk, néhány általános megjegyzés: van save funkció, ahol azt utoljára megnyomjuk, onnan fogjuk legközelebb folytatni, amennyiben a játék elején (ugyanarról a gépről indítva) a load-ra klikkelünk. Összességében egy darab bal gombbal rendelkező egér megfelelő irányítóeszköz, hogy merre tudunk haladni (hogy megtörténjen, klikkelni kell), nyilacskák jelzik (általában a képernyő széle felé közelítve jelennek meg). Illetve szintén klikk a megoldás, ha rá akarunk közelíteni valamire, ha valamivel csinálni akarunk valamit, meg ha egy tárgyat fel szeretnénk venni, akkor is. Vigyázat, sok más hasonló játékkal ellentétben itt nem jelzi mancs (az a szitu, amikor a kurzor nyila kézzé válik) az aktív területeket, szóval tessék csak kísérletezni! 

Ha felszedtünk valamit, a jobboldali zsebek egyikébe kerül, ha rányomunk, a kezünkben marad, így tudjuk valami máson használni. Ha a zseb jobb felső sarkában lévő nagyítóra klikkelünk, akkor megjelenik előttünk a tárgy kinagyítva, ilyenkor tudjuk alaposabban megnézni, forgatni, buherálni, ill. ez esetben lehet csak másik tárgyat használni rajta. Ugyan csak 10 hely van tárgyaknak, és a játék során alkalmanként közel annyi volt is nálam, nem találkoztam olyan szituációval, amikor felmerült volna a gyanú, hogy ha kicsit ügyetlenebbül veszem magamhoz a dolgokat, gondba kerülök. 

Kezdjük hát el, az alapsztori a szokásos: be vagyunk zárva egy szobába, nem tudni hová, miért, és hogyan, egy a biztos: ki akarunk jutni. Ehhez viszont meg kell oldanunk néhány (rengeteg) rejtélyt (ill. rejtvényt):

1. fejezet Az első pillantások

a) Az ajtó

Először is nézzünk körbe egy kicsit, hogy egyáltalán mi van itt. Rögtön szemben az ajtó, csak ki kell menni, és kész!  :-) Mivel mégsem nyílik, megállapíthatjuk, hogy itt nem sokat tudunk kezdeni magunkkal. Az ajtótól balra lévő növény földjén sincs semmi, ám a jobboldalién igen: egy háromszöget találunk (mindent, amit találunk, vegyünk is fel, nem fogom külön mondani), ha megnézzük, furcsa csapocska áll ki a belső oldalából, elsőre háromszög alakúnak tűnik az is, de ha jobban megnézzük, a teteje le van egy kicsit lapítva, valójában egy pici tetejű trapéz. Forduljunk jobbra!

b) Az asztal

Az asztal közepén hever egy nyitott notesz, amibe 4 furcsa jelet ábrázoló korongot rajzoltak, melyek valami még furcsább masinához (kacsintórobotfejűhifitorony) vannak odanyilazva, ill. alatta egy kulcsot láthatunk még. A korongokon lévő jeleket nem árt, ha elnevezem, méghozzá fentről lefelé: villám, delta, zászló, epszilon. Hogy miért pont így, azt mindenkinek a fantáziájára bízom... Egyelőre jegyezzük meg, amit itt láttunk!

A notesztől balra van egy ósdi rádió, amin három tekerőt találunk, balról jobbra (b-j) háromszög, kör és négyzet jelzésekkel. Rájuk kattintva 1/8 kört forognak az óra járásával egyező irányban. Szuper!

A notesztől jobbra egy lámpa áll, jobbra-balra egy-egy égővel, amolyan gyertyatartós hangulatban. Lent középen van egy gomb, és mellette jobbra-balra egy-egy lyuk. Utóbbiakkal semmit sem lehet kezdeni, így más lehetőség híján nyomjuk meg a gombot! Erre szép egymásutánban elkezdenek össze-vissza villogni az izzók, majd a végén kipattan a lámpa tetején lévő pici tok. Mielőtt megörülnénk, hogy megoldottunk egy rejtélyt, vegyük észre, hogy bizony semmi sincs benne! Viszont nyilván ez egy segítség a későbbiekhez, úgyhogy figyeljük meg (és jegyezzük fel!!!) a villogás rendjét! (jbjjbbj)

Az asztal bal oldalán van 3 fiók. A felső kulcsra van zárva, az alsó meg be van ragadva, így ezekkel most még nincs mit kezdeni. Jó, az alsóba bele lehet kukucskálni, és láthatunk egy szürke négyzetet, de ez nem valami sok... Viszont a középső szívesen nyílik, és találunk is benne egy furcsa szerkentyűt. (Sajnos nem azt, amelyikbe a korongokat kéne tenni.) Oldalt van egy kis (természetesen jól bezárt) fiókja, a tetején meg két lyuk. Újabb megoldásra váró feladat...

Az asztal alatt, a szék első lábánál találunk egy piros x-et (X), de felesleges piszkálgatni, nem mozdul. Viszont mellette nagy rutinosan beletúrunk a szemetesbe, és lám, van benne egy piros golyó. Ejnye! Ha okosak vagyunk, a formájáról eszünkbe jut az imént talált cucc tetején lévő két lyuk. Próba szerencse, és valóban, illik bele. Viszont ugye kell még egy.

Mielőtt azt hinnénk, hogy errefelé már mindent bejártunk, nézzük csak meg a képet a falon! Valami tengeri herkentyű vázának tűnik, de nem ez a lényeg, hanem hogyha ráklikkelünk, azonnal kinyílik mint egy ajtó, és feltárul előttünk egy széf valami furcsa vonalakkal, a közepén egy körben a jin és jang jeleket hirdető kerek gombbal, amit hiába nyomkodunk, nem nyílik. Most még... Mielőtt továbbállnánk, némi szemfülesség nem árt: az elfordított kép alsó zsanérja táján mintha valami szegecsféle volna. Nézzük csak! Ez bizony egy korong, egy érme, rajta a keresett epszilonnal. Juhéj! Ezek szerint ilyenből kéne még (legalább) hármat keríteni, meg egy masinát, hogy egy kulcsot "szerezzünk"! 

Az asztaltól jobbra egy üvegajtós szekrény ácsorog, Az üveg mögé rácsot szereltek, így felesleges volna betörni (Mya mindenféle vérmérsékletű játékosra felkészült :-)), ám látható, hogy a belső polcon valami tőrszerű fekszik. Azt akarjuk máris, de nagyon! Azonban a zár nem valami kedves: középen egy piros gomb nyitná, de alatta és fölötte egy-egy fehér csík, amelyek kis próbálgatással kifigyelhetően szintén veresen virító lámpácskákat rejtenek, szám szerint 5-öt. Ez összesen ugye 1024 kombinációt jelent az egyszeri tippelgetőnek, így inkább majd akkor veselkedjünk csak neki, ha tudjuk a kódot! A szekrény aljában újabb két fiók, a felsőt kulcsra zárták (a tudjukkik), úgyhogy könnyű dolgunk van (nincs ;-)) vele. Az alsó viszont már most nyílik, és egy bicskajellegű dolgot szedünk ki belőle, ill. pillangókés jut róla eszembe, de össze van csukva, nem látszik pontosan, hogy mi az. Szétnyitni meg nem tudjuk, mert össze van kötözve/drótozva. Jobb híján forduljunk ismét jobbra!

c) A beépített szekrény

Középen képek/falidíszek tetszelegnek, a bal felső egy negyed sakktábla egy furi izével felfüggesztve, alatta valami faragás jó rondán odarögzítve két csillagcsavarral, míg jobbra valami medálféle lehet, de arra nem tudunk ráközelíteni.

A baloldali polcok: a felső nem elérhető, a középsőn egy napocska, aminek hiányzik a koronájáról a felső sugár, az alsón pedig egy jégkocka tartó és egy famadár. Na most a napocskából pont egy háromszög hiányzik, nem gyanús? Vegyük csak elő, amit találtunk a növényen! Hopp, passzol bele. Így, hogy benne van, ha a többi háromszögre kattintunk, kigyulladnak. De nem történik semmi (itt hívom fel a figyelmet, mivel csak 128 lehetőség van, amit végig lehetne próbálgatni belátható időn belül, hogy ez nem az a játék. Ha még nem tudhatunk egy kódot, akkor hiába írjuk be a helyes megfejtést, nem reagálnak a zárak. Ez persze némileg inkorrekt (valószerűtlen), meg félrevezető lehet, viszont nem lőhetünk le véletlenül "poént", meg nem is csalhatunk. Ha észben tartjuk, nem lesz gond...). Sok vesződéstől kíméljük meg magunkat, ha már most észrevesszük, hogy a behelyezett háromszögünket egy újabb mozdulattal ki is tudjuk venni. Azaz máshol is használható. (A szerencsén kívül az is eszünkbe juttathatja ezt, hogy a kiálló csapocskát itt nem használjuk igazán ki! - bár a fene tudja, én pont úgy vettem, és bejött) Tovább vizsgálódva: a famadarat meg tudjuk billenteni, de semmi különös, a jégkocka tartóban viszont benne van a másik piros golyó, azaz mindjárt történik valami. De előtte még felhívom egy fontos dologra a figyelmet, ami nem túl nyilvánvaló észrevétel: a tartó közepén egy vályú van, fölötte és alatta meg 5-5 rekesz. Lehet, hogy már láttunk ilyesmit? Jó, ez igazából még ráér. Tegyük be a másik bogyót is a helyére, és... És megvan a villámos érme! Alakul ez is...

A jobbszárnyon lévő polcoknál a felső ugyancsak túl magasan van ahhoz, hogy felnyúljunk odáig, a középsőn (végre) ott egy lámpa (de bezzeg nem hasonlít arra, amelyiktől a villogós kódot kaptuk) egy kis tokkal, meg 4 gombbal. Van fent is, lent is, ill. kör- és négyzet alakú is (FK, FN, LK, LN), ahogy az kell. Bármelyik lenti gomb hatására kihuny a körte, míg a fentiekre újra kigyullad (eredetileg ég egyébként). Nyilván van még mit tanulnunk a témában... Az alsó polcon virít egy cserepes növény, alatta egy újabb X rejtőzik, vajon mit jelentsen ez? Nem tudjuk, a szomszédságában meg egy négyzet alakú doboz, a tetején gombokkal 4x4-es elrendezésben, plusz az oldalán egy nyitóval. Itt ha belemélyedünk az emlékeinkbe, eszünkbe juthat a sakktábla-jellegű kép, mert az is pont ekkora volt, de akárhogy próbáljuk lemásolni, nem nyílik a cucc. Itt is végeztünk hát első körben.

Legalul bal- és jobboldalt is egy-egy zárt kétajtós szekrény van, a baloldali egy négykarakteres, számos ilyen-olyan jelzést felvonultató kóddal (a szokásos alap geometriai formák, no meg pettyek, csíkok) van lerekesztve, a jobboldalinak meg az egyik fogantyúja lehajlik, és mögötte van két lyukacska, mintha valami konnektorféle volna (egyébként természetesen zárva). Nem sok keresnivalónk van hát errefelé, forduljunk megint csak jobbra!

d) Az ülőgarnitúra

Csúnya műbőr, sokat nem is kezdhetünk vele. Azért jobboldalt alul találunk egy fiókot, amiből egy villanykörtét viszünk magunkkal, pont olyat, mint amilyen az első, villogós lámpában volt, úgy látszik haladunk ezzel is! (Bár még nincs hova tenni...) Ha ügyesek vagyunk, jobbra, a növény mögött felfedezhetünk még egy - egyébként takarásban lévő - fémajtót a falban, de kulcs híján hozzá sem tudunk piszkálni.

A kanapé mellett gubbaszt egy kisasztal, azon pedig egy fura doboz. Ha ügyesen nézünk rá (kétdimenziósítva, és elfeledkezve a lényegtelen részletekről), eszünkbe ötölhet az, amit az íróasztali ábrán láttunk. Ezek szerint lehet, hogy ebbe kell dobni az érméket? Hát, a bal oldalán van egy gomb, ami ki-be csukogat a közepén egy lencsét, a jobboldalán a nyílás meg tényleg olyan perselyformának tűnik. Próbáljuk csak ki! Adjuk neki mondjuk a villámosat, hopp, benyeli. Megnyomjuk a gombot, már ott is a villám a lencsében. ÚÚÚÚ! Még egyet nyomva meg visszakapjuk a "pénzünket". Hát ez szuper. A kíváncsi persze kipróbálja ugyanezt az epszilonossal is, láss csodát, pont a várt eredményt adja. Na de mi van, ha mindkettőt egyszerre belepasszírozzuk? Atyaúristen, akkor egy olyan jelet kapunk, ami még a noteszben sem szerepelt! Nevezetesen egy balra mutató háromszöget (a neve legyen: nyíl). Örüljünk magunknak, és nézzünk körül az eddig kimaradt helyeken!

A falon baloldalt egy kép van, ahol egy körben négyzet, kör és háromszög. Ez az! Pont ezek szerepeltek valaha a rádión, ugye azon is kör alakú csavarókon, úgyhogy helyben vagyunk! Tehát: a kör 3 óránál, a háromszög 6-nál, a, a négyzet pedig fél11-nél. Mivel a tekerők 8-as osztásban működtek, ez azt jelenti, hogy rendre 2-t, 4-et, ill. 7-et kell tekerni rajtuk. Ezzel fogjuk folytatni, de előbb még vizsgáljuk át az utolsó felderítetlen polcot a képtől jobbra!

Négy tárgyat látunk egymás mellett: egy vastag zöld hengert, egy fehér kockát, egy vékony barna hengert és egy szürke gömböt. Meg lehet őket emelni, először is boldogok lehetünk, mert a kocka alatt találunk egy gyermekjátékokba illő kéttollú kulcsot, amit, hogy hova dugjunk, sejtelmünk sincs. Hogy még  mire jók ezek a primitív térgeometriai alakzatok, arra megint nem könnyű rájönni, de azért vagyok itt, hogy eláruljam. A talpukat kell megfigyelni, mert bizony sem a színüknek, sem a formájuknak nem lesz jelentősége. Hanem az aljukról eszünkbe juthat a beépített szekrény bal alsó dupla ajtaján lévő négyjegyű kód. Kis ellenőrzéssel meggyőződhetünk róla, hogy mindegyik talpacska lenyomata megtalálható a kitekerhető lehetőségek között. A kód tehát (b-j): két függőleges csík, egy négyzet alakú ablakkeret, egy körlap, és négy pötty élére állított négyzet alakban. Hamarosan nekiesünk, de most ünnepelhetünk/pihenhetünk egy kicsit, mert körbeértünk a szobán!

2. fejezet Az első komoly eredmények

a) Amik hirtelenjében adódnak

Irány az asztalon a rádió, állítsuk be rajta a kódot, és már meg is szereztük a delta jelzésű érménket! :-)

Szaladjunk a nagyszekrény balalsójához, és tekerjük ki a megfelelő formákat, azonmód nyílik is. Nézzünk szét rögvest! Az ajtón lóg odaláncolva a csillagcsavarhúzó, ami jól jönne a "sakktábla" alatti falimicsodához. De persze pont csillagcsavarral van ez is rögzítve, és persze nem fér hozzá saját magához (zseniális poén)! :D A baloldali kis polcról felkapunk egy dobozkát, amibe épp illik a nemrég beszerzett két ágú kulcsocska, és alig hiszi el az ember, de máris miénk a még éppen hiányzó zászlós érme. Ezzel az első komolyabb gyűjtögetős feladvány végéhez értünk, de mielőtt learatnánk a babért, lessük meg a jobboldali fakkot (mutatom ;-)): egy újabb X (már a harmadik), no meg egy pont olyan lámpa, amilyet keresünk, azaz a hasonmása annak, amelyik az asztalon villogott nekünk. Csak épp hiányoznak az égői. Na de hát nekünk már akad egy a tarsolyunkban, így meg sem lepődünk! Ha akarjuk, már most be is csavarhatjuk, de bizony nem sokat ér, amíg nincs párja. Jó hír, hogy az új példányunkon viszont itt vannak a másikról hiányzó gombok - azaz van reményünk rá, hogy a közeljövőben bele tudjuk táplálni a villogós kódot.

b) A gyűjtögetés meghozza az eredményét

És most meg sem állunk a kisasztali csudadobozig. Telenyomjuk mind a négy zsetonnal, gomb le, és kapunk egy tisztességes méretű kulcsot. amúgy ha még egyet rányomunk, az érmék megint kipotyognak, ennek alighanem jelentősége van, pláne, hogy nemrég már kikombináltunk valami új jelet. Aki akar, már most elkezdhet szórakozni mindenféle kombinációkkal, és rá is jöhet valamire (én megtettem, de ráérünk vele, későbbre is hagyom). Na de hova passzolhat a kulcs? Ha az asztal vagy az üvegszekrény fiókjaira gondolunk, azokba aztán ránézésre nem ilyen való. Eddig egyedül a kanapétól jobbra lévő félig-meddig eldugott faliszekrénynek volt ilyesmi zárja.

Menjünk hát oda, ennyit csak megér, pláne, hogy igen, pont beleillik. Belül viszont nem sok minden fogad: egy papírcetli, amin egy szögletesen balra befelé tekeredő csigavonal van, egy nyílheggyel a közepén. A fecni tetején valami furcsa ragacs éktelenkedik, ha nagyon jó a formamemóriánk, most megörülünk, hogy ez bizony a sakktáblaábrán szerepelt. Mindjárt megyünk is ellenőrizni, de vessünk még egy pillantást a most kinyitott fémdobozra! A belső falán van egy kör, egy kicsit furi kulcslyukkal a közepén. Erre nem jöttem rá egykönnyen, de előbb-utóbb csak sikerült: ide bizony a napocskás rejtvény aktiváló háromszögének csapocskája passzol (igen, tényleg trapéz alakú a nyílás), szóval, ha benne hagytuk a cuccban, most mászhatunk oda érte. Így vagy úgy, de tegyük be az új nyílásba, aztán lepődjünk meg! Merthogy nem nyit ez ki semmit, hanem  elkezd forogni (megint csak 1/8 kört egyszerre), és ezalatt hol kigyullad, hol nem, Ó, hát pont mint a napunk koronája, megvan hát a kód! A 12 órát véve 0-nak, és az órajárással megegyezően haladva (ezt többnyire így fogom csinálni a továbbiakban is, akárhány részre legyen is osztva egy kör): 1,3,4,6,7 a kigyulladó pozíciók. Isteni szerencse, hogy miután körbeért a micsoda, visszakapjuk. Különben nagy gondban lennénk...

c) Nagy rejtvények oldódnak meg

Át hát a nagyszekrényhez, először nézzük a sakktáblát! Ha képzeletben ráillesztjük a csigánkat, akkor a nyíl feketétől indul, és feketébe is érkezik, a tippünk tehát az, hogy a feketéket kell lenyomni, méghozzá abban a sorrendben, ahogy a nyíl végighalad rajtuk. Ja, hogy miről beszélek? Hát természetesen a jobb középső polcon lévő nyomkodós izéről. Az is ötletet adhat, hogy eredetileg a gombok fehérek, de ha lenyomunk egyet, a mélyedés egész elsötétedik, szóval ki lehet ezt találni. És persze így is van: nyomban kiemelhetjük a másik villanykörténket! Újabb rejtvényünk készül megoldódni, de előbb még végezzük ki a Napot! Ugye ahhoz már mindent tudunk, be a tetejére a kapcsolót, aztán kód (sorrendre figyel, mert számít ám!), és: igaz, hogy skarlát színben, de a jin-jangból hozzánk kerül az egyik fele! Azaz a kép mögötti széf is kitárul, ha találunk még egyet! Következő célpontunk tehát a baloldalt lenti lámpa (minthogy ahhoz adottak a feltételek). Tegyük be a két körtét, aztán kezdjünk el nyomkodni! Hamar rájöhetünk, hogy sajna nem egészen úgy működik, ahogy várnánk. Beütünk valamit (pl. a kódot, amit a hasonmásától szereztünk), és nem az lesz. Ha figyelünk, a villanások száma azért stimmel. Na most biztos van olyan ügyes, aki egyből kiszúrja, de nekem egy kis módszeresség segített: ha egyet nyomok, azt kapom vissza, amit beadtam. Ha kettőt, akkor ha egyforma, ugyanaz, ha vegyes, akkor fordítva. És akkor ha itt elmerengünk egy kissé, már meg is van a megoldás, hiszen pont ez a kulcs, hogy: fordítva. (Hiszen amíg egyfélét nyomok, addig ha megfordítom, akkor is ugyanazt kapom blablablanyunyunyu..., tehát ez az összes eddigi esetre stimmel.) Kis próbálkozás, és meggyőződik az ember (mellesleg nem emlékszem már, könnyen lehet, hogy 3 hosszúig is el kellett mennem, míg leesett a tantusz, ugye ott már sokkal inkább látszik). Tehát akkor az igazi kód: jbbjjbj enter. És hát hogy, hogy nem, pont a jin-jang másik felét adja ki a tokocska! :-) Kezdenek összeállni a dolgok, lehet, hogy mindjárt végzünk? (nem, nem lehet)

d) A sárkány és a pentagram (micsoda gonosz cím!)

Megyek, nyitom a képet, rakom a jin-jangot, nyílik a széf, és egy...  egy SÁRKÁNY!!! őriz egy tojást, de hálistennek "csak" fémből van, így hamar megbarátkozunk vele. Amúgy meg a tojáshoz kulcs kéne, úgyhogy nem igazán vagyunk beljebb... Menjünk is el innen gyorsan, illetve várjunk csak! A széf ajtajának belsejében mintha lenne egy picike fakk (mutatom :D). Úgy is van, és benne a kulcs! Na de naná, hogy nem olyan nagy, mint ami nekünk most kell, hanem amolyan piciny, laposka. Sebaj, jó lesz valamelyik régi ismerősünknek (asztal vagy üvegszekrény)! Talált-süllyedt: a felső asztalfiók mohón behabzsolja. No de mit rejt? Egy nagy ósdi könyvet, meg alatta egy fényképet. Lássuk előbb az utóbbit: A szobánk van rajta felülnézetből, annyi a különbség, hogy a kanapé előre van tolva, és ott egy újabb X alatta, nem semmi, ez már a negyedik! Persze rögtön nekiálltam kattintgatni, hátha el tudom tolni, de nem. Kár volna azonban elkeseredni: nem is lesz rá szükség, mert amint kinyitom a könyvet, egy fordított pentagram köszön rám, a csúcsán 5 darab X-szel. Hát mi ez, ha nem segítség? Négy megvan, tehát így adják tudtunkra, hogy az ötödiket kell keresni. No meg azt is, hogy hol, ha egy picit járatjuk az agyunkat. A lap (azaz a szoba) felső oldalára jut két X, ezekről tudjuk, hogy a nagy szekrénynél vannak, méghozzá baloldalt legalul, meg a jobb alsó polcon. A jobb falnál lévőt az imént mutatta a fénykép, a bal fal mellettit pedig régótaismerjük az asztal alól. Marad a déli oldal, középen. Ami nem más, mint - mindenki kapaszkodjon meg: az AJTÓ. Hú, az embernek borsódzik a háta... De a nagy ijedtség közepette ne feledkezzünk meg a könyvről, már hogy azt bizony tovább lehet lapozni. Ajaj, el van ám szakadva! Méghozzá épp valami kód kifejtése közben (micsoda pech). Várjunk csak, nem láttuk már valahol a hiányzó részt? De bizony, az az egy kicsiny négyzet, ami kilátszott a beragadt íróasztalfiókból, lebuktatja nekünk. Azonban kezdeni nem sokat tudunk az üggyel...

Oda hát az ajtóhoz, illetve elé a padlóra, ott már könnyű megtalálni: ahol feljön a linóleum (na jó, parketta), és naná, hogy ott az X, meg egy mélyedésben valami kis mütyür. (Mint már mondtam, nem engedi a játék, hogy szerencsével előre dolgozzunk, és itt is leellenőriztem, hogy ide se tudunk jönni a parketta ezen részére, amíg nem láttuk a fényképet.) No de mi az? Egy izé, amiből két rudacska áll ki. Hát akkor ez nem lehet más, mint a: Babszemjankó sámlija jobb alsó szekrény nyitója!!! Menjünk, és nyissuk is ki, de mivel mostanra elég tisztességeset alkottunk, pihenjünk mellé egy kicsit!

3. fejezet Kulminál a szoba

a) Hogy nyissunk ki egy könyvet?

Jó, most már minden nyitva van (na persze ;-)), legalábbis a nagyszekrényt tekintve. Nézzük is meg gyorsan  az új szerzeményeinket a jobb alsóból!

Van egy rakat könyv, az egyiket, amelyik más, mint a többi (zöld helyett barna), kivesszük, a többivel nem lehet csinálni semmit (most még...), csak észrevenni, hogy a gerincükön furcsa jelek vannak. Például azok, amik az érméinken voltak, meg egyebek. Ha végigpróbálgattuk anno a lehetséges kombinációk bedobálását, akkor már mindet láttuk. Most már aztán igazán ki lehetne találni, hogy mik ezek (én ilyenkor már rég tudtam, éljenéljen), de kapunk hozzá nemsokára újabb segítséget, úgyhogy még nem lövöm le. Hanem inkább a magunkhoz vett barnát vizsgáljuk meg: le van kulcsozva, az meg most épp nincs nálunk. Jó, lépjünk tovább! A könyvek mellett egy izmos kallantyú, amit nem tudunk lekallantani, csak épp megmozdul, vélhetőleg be van szorulva. Így most nem kezdünk vele semmit, viszont nagyon megörülünk, mert mindezek alatt ott pihen egy jó üveg borocska. Na, azt egy pillanatig nem hagyjuk ott veszendőbe. Persze kibontani nem tudjuk. Na mi kéne hozzá? Hát igen, az a régen felszedett, összekötözött izémizé eszünkbe juthat, ha nagyon ügyesek vagyunk, mert az lehet, hogy egy bicska, és azon szokott dugóhúzó is lenni. De vajon mivel tudnánk levágni róla a kötözőt? Hát van pl. a kés az üvegszekrényben. Na, így lehet okoskodni, van, hogy bejön, van, hogy nem.

És itt bizony keményen el is akadhat a szerencsétlen, aki pedig eddig mindent tisztességesen, és ügyesen-okosan végigcsinált. Mert arra kell rájönni, hogy a könyvet, amit az előbb már megvizsgáltunk, esetleg más módon is ki lehet nyitni. Ugyanis, ha kicsit máshova klikkelünk rajta, akkor "megfordul a kezünkben",  és látjuk, hogy hátulról oda van csavarozva (naná, hogy csillaggal) a fémpánt, amin elöl a kulcslyuk van. Ennek elmulasztása nagy szívás lehet, én hálistennek nem jártam pórul (az a tanulság, hogy minden tárgyat, amit felveszünk, nem árt alaposan megklikkelgetni - ezt egyébként további játékokra, meg amúgy az egész életre vonatkozólag is ajánlom mindenkinek). Utána az ötlet már csak beugrik (főleg, hogy még a lassúbb észjárású is szagot kell, hogy fogjon abból, hogy mi a fenének lehetett megfordítani...). Tehát irány a bal alsó szekrény - ben a csavarhúzó. Itt egy picit el lehet ügyetlenkedni, de ezt nem fogom részletezni, hozza össze mindenki valahogy! (persze, hogy nem bírom ki: rá kell közelíteni a csavarokra, mielőtt odatartjuk...)

b) Hogy nyissunk ki egy üveg bort?

Végre kapunk egy kulcsot (a könyvnek meg annyi)! Na de hova való? Van egy használatlan kulcslyuk még az üvegszekrény aljában, de az lapos-típus, így ez nagy oda. De találkoztunk már vele, ugyanis a tojáson, amit a sárkány őrzött, pont ilyesmi volt. Hopp, már ott is termünk. Vajon mi lehet benne? Kérdezzük, de alighanem sosem fogjuk megtudni, mert a kulcs hatására nem történik egyéb, minthogy a sárkány szájából láng lövell ki amolyan öngyújtó stílusban egy lángocska bújik elő. Na de mit gyújtsunk meg? Még egy nyamvadt cigink sincs! Csak érdemes nemdebár a nálunk lévő tárgyakkal kísérletezni. Akinek több a sütnivalója annál, hogy a borosüveget próbálja meggyújtani, az jó eséllyel megkockáztatja a "bicskát", hátha éghető a kötözője (netán a segítséget tartalmazó könyvvel is lehet próbálkozni, szerencsére nem fog tüzet), és valóban! (Ez örömteli, de azért elgondolkodtató, hogy vajon miből volt, amit nem tudtunk akár puszta kézzel elnyűni: ha cérna, azzal elbánunk, ha drót, azzal a tűz sem... marad a kötöző - bármit is jelentsen...) S láss csodát, ez az egész mütyür nem más, mint A dugóhúzó. Nem kell mondanom, mit csináljunk vele (menjünk rá a borosüvegre, de ízibe')... Eltűnik a dugó (meg a húzó,és itt jegyzem meg, hogy nagyjából látszik mostanra, hogy ha már nincs szükség valamire, azonnal eltűnik, így ha valami megmarad használat után, azzal mindig számolhatunk még a későbbiekben).

c) A vörös, a tőr, és a lámpa

Szóval az üveg, mit lehetne vele? Ha ki van nyitva? Önteni? Na neee! Hol a pohár? Nincs? Hát akkor hova? A fiókba? Ne viccelődjünk, kérem! Gondoljuk csak meg alaposan: a jégkocka tartó! Abba ugye szokás tölteni, és hasonlít a formája az üvegszekrény "lakatjára", amin pirossá válnak a billentyűk, ha megnyomjuk őket. Ideje letesztelni, hogy nem vörös-e a nedűnk! Nagyszekrény, baloldal, alsó polc, beöntés! A vályúból ide-oda átszivárog, és már kapjuk is a kódot (felső sor 2,4, alsó sor 2,4,5). 

Nyitjuk is nagy lazán a szekrényt, a tőrünket meg kihúzzuk a hüvelyéből. Ennél furcsábban aligha nézhetne ki! Na de most mi van? Hol a leölendő állat? Vegyük csak számba a dolgokat, hogy mivel nem kezdtünk még semmit! Akárhogy is, nem sok minden van már: itt az üvegszekrény kulcsozott fiókja (ahhoz nem kell), ott az íróasztal beszorult fiókja, na, azt talán kifeszíti, aztán a könyvek melletti kallantyú beszorulva, talán azt kipattintja, meg még van a faragás, amihez jól jönne a csavarhúzó, ahhoz is jó lehet a hegye. Nincs más, az ember nekivág, és próbálkozik. Aztán egyik sem sikerül pont úgy, de az íróasztalfiókból azért a hegyére tűzve kiszedi nekünk a papírt. Ami ugye a másik fiókból kiemelt könyvbe való, és teljessé tesz egy kódot (ha még beillesztés előtt külön megnézzük, láthatjuk, micsoda kis arcocskát ábrázol!). Jó, de vajon mire vonatkozik? Olyan sok lehetőség eleve nincs előttünk, de különben sem nehéz rájönni: körök vannak és négyzetek, fent napocska, lent holdacska (vagy fekete napocska, kinek mi tetszik), ez bizony alighanem a négykapcsolós, fent világítós-lent kialvós, balra körös, jobbra négyzetes lámpa lesz! Látogassuk hát meg szekrényóriásunk jobb középső polcát! De nem eszik olyan forrón a kását (ehhez mostanra hozzászokhattunk), mert hogyan tudom eldönteni, hogy mikor fönt, mikor lent? Azt biza' nem jelöli semmi. Egyetlen dolog van még a papíron, az a nagy, ívelt vonal. Mivel épp most használtuk a tőrünket, még rémelhet, hogy a markolata ilyesmi volt (pont ilyen), ill. az idióta formázású pengéje is ötletet adhat, hogy ráhelyezzük a kódra, és lőn: elválasztja a gyöngyöt a disznóktól. Két dologra kell még figyelni: először is, hogy a tőr hegye látványosan egy nyilacska, amely a tudomásunkra hozza, hogy ezúttal balra kell haladnunk a kód kiolvasásakor, másodsorban, hogy a tőr jelzi a törésvonalat, tehát azok a jelek, amelyek az alsó térfélen rekedtek, a lenti gombokat jelentik, a többiek meg a fentieket (bár most nagyon érthetetlennek tűnik számomra is, de én először fordítva próbálkoztam, mintegy aláhúzásként értelmezve a vonalakat - mondanám is, hogy süllyedjek el, de megbocsátok, mert könnyen korrigáltam). A teljesség kedvéért legyen azért itt a helyes kód, a már (valamikor az őskorban) bevezetett jelölésekkel: LK, LN, FK, LN, FK, FN, LN.

d) Számháború

Hogy, hogy nem, egy kulccsal vagyunk gazdagabbak. Jelenleg az üvegszekrény fiókján van az egyetlen általunk ismert, eleddig kinyitatlan zár, és még a lapos forma is stimmel, ezért tegyünk egy próbát! Be is jön a számításunk, a fiókban egy nagy könyvet, és egy zsebórát találunk. Az előbbi passzol a szekrénysorban talált sorozatba (kinyitni meg nem lehet, amint az egy jó könyvtől elvárható :-)), de mielőtt odaszaladnánk vele, vizslassuk meg a zsebórát (muszáj itt helyben, mert azt a változatosság kedvéért képtelenek vagyunk kivenni a fiókból)! Tök jó poén, hogy az óra bizony jár, ketyeg, forog a másodpercmutató, és a REALTIME időt mutatja (vagy hogy szokták ezt mondani), belevéve az időeltolódásokat is (Myácska t.i. japán). Azonban a lényeg nem ez, hanem a számlapon lévő jelek. Igen, most már nincs hova halogatni, rá kell jönnünk, hogy mit jelentenek a jelek az érméinken, illetve a könyveink gerincén! Nos, ha láttunk már efféle órát, akkor világos, hogy a 3, 6, 9, és 12 állnak velünk szemben (annyi csavar van azért még, hogy csak minden 3. óra van kiírva, mint ahogy az sok esetben a való életben is lenni szokott), méghozzá a 12-t az egymásmellé tett 1 és 2 adja, ami számunkra mondhatni ideális. Így tehát kiderül, hogy az 1, 2, és 3 régi ismerőseink, rendre a zászló, a villám, és az epszilon, a 6-t hívjuk mondjuk feloldójelnek, a 9-et meg homokórának. Nem kell nagy saccolóművésznek lenni, hogy az érméink közt szereplő delta a 4-es értékhez tartozik, de ez is kevés ahhoz, hogy a könyvek gerincén lévő többi jelet összehozzuk. Azonban, ha visszaemlékszünk az asztalkán lévő szerkentyűre, ott volt mód kombinálni az érméket. Egy kérdés van csak, hogy mi történik a kombináláskor. Hát némi próbálgatás-ellenőrzés nem hagy kétséget afelől (a már ismert számokkal), hogy azt csinálja a gép, ami a legkézenfekvőbb: összeadja a benne lévő érmék értékét. Így pl. a valamikor általam nyílnak elnevezett hieroglifa épp az 5-öt jelenti. Ha jól számolom, már csak a 7-es és a 8-as nincs megfejtve: a 8-as egy kicsit nagyfejű négyesre, a 7-es meg egy tükrözött Z-re hasonlít. Menet közben úgy döntöttem (most), hogy ezentúl nem is fogom használni az idióta elnevezéseket, minthogy az összes jelentését ismerjük már, legfeljebb szólok, hogy épp a hieroglif számokról van szó (valójában mindig így lesz, mert a játékban nem is szerepelnek arab/római számok). Sajnálatos, de nem gyűjtöm őket ide ki, mert úgysincsenek megfelelő karaktereim, de őszintén remélem, hogy az eddigiek alapján (vagy még inkább saját kútfőből) mindenkinek összeállt, hogy mi micsoda. Emellett külön könyörgök érte, hogy mindenkinek legyenek felírva valamilyen kézenfekvő módon valamilyen kéznél lévő helyre!!!

Tehát ott tartunk, hogy ácsorgunk a beépített szekrény jobb alsójánál, és nézzük a 9 darab könyvünket (minthogy már rég odatettük a nálunk lévőt) a gerincükön a számokkal, 1-től 9-ig össze-vissza. Mindenféle egyéb segítség és ötlet nélkül (merthogy nem kapunk), mi jut eszünkbe? Hát hogy csináljunk már rendet azon a qrva polcon! Azaz tegyük őket növekvő sorrendbe! És bizony most már tudjuk is ide-oda teszegetni a könyveket, úgyhogy hajrá! (Ja, természetesen hieroglif számaink vannak, de ezt mondanom sem kell annak, aki valóban játszik, és nem csak ezt olvassa magában, perverz módon.) Amint végeztünk, automatikusan megpróbáljuk lenyomni az eddig elakadó kallantyút, és ha jól dolgoztunk, ezúttal lehúzódik végre. Emellett valami zörejre leszünk figyelmesek (már ha nem hang nélkül játszunk, ami erősen ajánlott, mert ugyan most hirtelen nem jut eszembe semmi olyan a játék során, ami elengedhetetlenné teszi a fülünk használatát - szoktak lenni néha olyan escape game-ek is - , de most pl. igen hasznos, ha egyből tudjuk, hogy érdemes egyet hátralépni, és körbenézni), ami a szekrénysort egészében nézve meg is magyarázódik: a sakktábla alatti faragás "esett le" a helyéről áldásos tevékenységünk hatására.

e) A zsetonnyelő

Viszont ez megoldja azt az ősrégi problémánkat, hogy hogy juttatjuk el hozzá a csavarhúzót. Természetesen fonák módon, a Mohamedről és a hegyről szóló közmondás mintájára. Azaz fölkapjuk, azt odavisszük. Kicsavarozzuk, és kiszedjük, ami benne van. Nem valami nagy zsákmány, egy füzetből kitépett lap, amire fel van skiccelve egy virágcserép, amelyre rámutat egy nyíl. Szerencsére nem  hemzsegtek idáig a növények a játékban, így azonmód lépünk a nagyszekrény jobb alsó polcához (hm, és még  a levelek is stimmelnek, bravúros). Ezt a cserepet bizony egyszer már megemeltük (az egyik X miatt), azonban az új infó birtokában rögtön másképp látunk a dolognak (önkénytelenül) - és a cserépből kiszedjük az egész cuccost - és hát nem igaz, végig ott lapult a cserép alján (mondhatni a szemünk előtt) egy újabb zseton, amin egy (természetesen hieroglif) 5-ös található (mi más?).

Először megörültem, hogy a jó öreg masinával most majd mi mindent tudok bütykölni, de sajna ez az érme nem megy bele (ha a többi mellé tesszük, látszik, hogy ez jóval vastagabb), így nem arrafelé kell tapogatózni. Ilyenkor kell elkezdeni gondolkozni, hogy mit nem néztünk még elég alaposan át (mielőtt, mint az őrült, elkezdjük a már befejezettnek hitt dolgokat újra meg újra birizgálni). Egyszer ugye leesett a faragás, és még nem szóltam róla, hogy mi maradt a helyén, hát egy 3x3-as tábla kör alakú mélyedésekkel. Ez rögtön egész jó: az ember kipróbálja, és bizony az érménket bele lehet tenni a lyukakba, ill. ha felmarkoljuk az 1-4-ig számozott korongokat, akkor azokat is. Óhatatlanul felmerül, hogy akkor most még itt össze kell-e vadászni újabb 4 db zsetont, ami nem feltétlenül töltene el örömmel - bár ez ízlés dolga, és végül is ezért vagyunk itt - , meg aztán hirtelenjében nem látszik a sok lehetőség, hogy honnan lehetne még  előrántani ezt-azt (mostanra lényegében minden átnézhetőt átnéztünk, kinyithatót kinyitottunk, és megoldhatót megoldottunk). Akárhogy is legyen, csak ezt az 5 db mütyürt 9!/4! > 10000 féleképpen lehet lerakni a táblába, úgyhogy valamire még szükség volna. Szóval van még egy halványan észrevehető - azaz fölötte könnyen elsikolható - jelzés, amit eddig nem említettem: a papír, ami a virágcseréphez vezetett minket, még nem tűnt el (és mint megbeszéltük, ez jelentéssel bír), így nézzük csak meg még egyszer! A bal felső sarka kicsit sötétebb, barnásabb, mintha megpörkölődött volna, húha, a tűz, a sárkány... ÉGESSÜKMEGDEGYORSAN!!!! (amúgy ha belegondolunk, elég valószerűtlen utalás, de mindegy) Most már látszik, hogy miért volt üres a lap nagy része: az 5 db (hieroglif) számunk ott van kereszt elrendezésben, így simán be lehet tenni őket a táblába (most kivételesen a lerakás sorrendje sem számít). És aki ezt megteszi, csak ámul, és bámul (és sír, vagy nevet), mert az hagyján, hogy a kijárati ajtó átellenes oldalán vagyunk, de alighanem messzebb érezzük magunkat tőle, mint eddig a játék során bármikor, hiszen az 5 korong mintegy varázsütésre lefelenyilat formáz, majd a szekrény középső része leereszkedik a padlózatba, és egy boltíves ajtónyílás tárul elénk, egy felfelé vezető lépcsővel. Nem tudom, ki mire számított, de:

VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK

Ui.: szívesebben hagynám egyben, de olvastam, hogy van terjedelmi korlát a bejegyzésekre, én pedig nem szeretném, ha elveszne a munkám...

Ui2.: azért egy szép kis szobát hagyunk most magunk mögött, csak így magában is egy igen tisztességes escape játék volna, mind hosszában, mind a feladatok nehézségében, változatosságában stb.

folytatás

A bejegyzés trackback címe:

https://escapefromadventures.blog.hu/api/trackback/id/tr697483918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.