GAMES THAT I LIKE

Elements útmutató 3

2015. július 30. - herma

Harmadik rész: Az alászállás

1. fejezet: Mi az ábra idelent?

a) A fészekőrző kirepül

Végre lejutottunk! Persze van ennek hátránya is: a gondosan berendezett, ízléses szobácskából ismét a börtön-feelinget árasztó lépcsőházba kerültünk. Mellesleg elméletileg semmi akadálya, hogy újra használjuk a liftet, hiszen most mindkét elem a helyén van. Ezt gyakorlatilag is megerősítem, ne kelljen az időt húzni vele: ha bármikor bárkinek kedve támad, és erre jár, felmehet.

Amint kilépünk a felvonóból, láthatjuk, hogy ahol azelőtt a kulcs volt, most a lenti sárkány jelvénye pipiskedik (kevésbé kompromittáló pózban, ugyanis megfordult). Ha pedig felnézünk, ott feszít teljes valójában maga a sárkány. Bár szépen kiterjesztette a szárnyait, de elég élettelennek - és így ártalmatlannak - tűnik, meg áttetszőnek is. Igazából nem tudom megfejteni, hogy miből van, de talán nem is lényeges.

Na menjünk szépen lefelé, és kicsit erőltessük meg magunkat közben, hogy mivel mit lehetne  kezdeni. Ha jutunk valamire, akkor jó, ha nem, később kapunk plusz segítséget (és amúgy nem sürgős). Ezért most nem is árulok el többet, hanem az már biztosan szemet szúr, hogy mi fogad a lépcső aljában: a sárkány helyén, a ketrec alatt ott egy tárna, amelyen létra vezet lefelé. Veszünk egy mély levegőt, elszámolunk háromig, és... nem lepődünk meg. Újabb szűz terület következik tehát. Megtehetnénk, hogy előbb lenézünk az eredeti szobába, hogy van-e valami változás, de én mondom, hogy nincs, ezért nyugodt lélekkel leereszkedhetünk a mélybe. (Szerencsére semmi deus ex machina nincs a játékban, minden, ami történik, magyarázható a tevékenységünkkel, még ha annak általunk előre nem látható következménye is. Márpedig mostanáig csak a sárkányt húztuk fel.) Amíg lemászunk, megjegyzem, hogy ha anno ügyesen vizslatjuk a  sárkányt, láthattuk volna alatta a létrát, de nem tudom, hogy van-e élő ember, aki ezt elsőre kiszúrta (és semmi jelentősége sincs).

Mit mondjak, elég homályos idelent, az érkezésünk folyosójának végén lévő ajtónyíláson túl meg maga a mélységes sötétség. Jó kilátásoknak nézünk elébe! Márpedig kénytelenek vagyunk oda-, sőt bemenni, mert nincs más lehetőség. A nagy korom feketeség igazán ijesztő lehet, de ahelyett, hogy összecsinálnánk magunkat, forduljunk meg! Hálistennek ott egy kapcsoló az ajtó mellett, így mégsem kell dolgavégezetlenül felmásznunk.

b) A homokszoba titkai

A villanygyújtás persze nem lesz következmények nélküli, mert amint meggyulladnak a lámpák idebent, úgy alszanak el a folyosón. Ez még hagyján, de valahogy el is romolhat közben a kar, mert csak akkor ég odakint a villany, ha közben folyamatosan tartjuk. Ezek szerint nem tudjuk visszavarázsolni a fényt, úgy, hogy aktívan élvezni is tudjuk.

A szoba azonban meg kell hagyni, egész takaros, elég tisztességesre döngölt falak, a mennyezeti mellett padlóvilágítás, sehol egy porszem (na jó, itt már csak viccelek). El tudnék itt élni, ha volna egy jó kis kényelmes koporsó. Szokás szerint járjunk körbe, hogy megbolygassam a megszokott rendet, ezúttal jobbról balra. 

Rögtön az ajtó mellett van egy leláncolt, térdig érő hűtőszekrény. Elég szürreális látvány, a lakatja szokás szerint kombinációs, ezúttal négy nyilacska irányát kell belőni 8-as körosztásban. A jobboldali falon egy nagy körbe összetekeredve megint valami sárkányféle (vagy annak a csontváza, vagy annak a kiöntött mása, vagy valamije) gubbaszt. Feltűnően sok ízből ízelődik össze, de csak nézegetni  lehet, így álljunk odébb. 

Az ajtóval szemközti falnál van egy böhöm nagy láda, amin nincs ugyan lakat, sőt, mintha még a zár is hiányozna belőle (nagy kerek lyuk van a helyén), de kinyitni azért nem lehet. Fölötte meg egy egész meglepő konstrukció: a falba szemmagasságban egy elég mély, széles, de nem túl magas vájatot képeztek - így egy jó polcnyival bővíti a szobát - és ezt egy börtönre emlékeztető ráccsal zárták le. Belesni azért be tudunk, sőt talán be is nyúlhatunk, de ideális hozzáférést nem biztosít a bent lévő tárgyakhoz. Jobboldalt egy doboz van, és úgy tűnik, azért nem nyílik, mert hiányzik a fedeléből egy ellipszis, egy négyzet és egy hatszög alapú valami. Középen egy kétkarú mérleg, aminek a közepénél pont egy olyan rejtett fakkocska vélhető, mint amilyen még az ősszobában volt a villogós lámpákon. Odabökünk, hát nem kinyílik? Ez bizony egy drágakő(utánzat), elég ocsmány kék színnel (zafírnak mindenesetre biztosan túl világos). Az emberben csak felötlik, hogy belepróbálja valamelyik iménti nyílásba, és hát a tojás alakúba pont jó. Így tehát adott, hogy további két ékkőszerűséget keressünk. A vakablak baloldalán a lentinél jóval kisebb, de azért tisztességes méretű ládikó pihenget, - alatta meg a falon krétával egy kör van áthúzva egy vízszintes vonallal, - de ha nem csal a szemem, kinyitni csak a belső felénél lehet, erre pedig nincs esélyünk a rácson keresztül.

Így ráfordulunk a baloldali falra, ami egészen szürreálisan fest a helyszínhez viszonyítva (is). Három négyzet alakú ábra/kép teríti be, a jobb és a balszélső 3x3-as osztással. A jobboldali csak csipog, ha érintgetjük, a baloldali e mellé még ki is gyullad, ahol hozzányúltunk, ill. van rajta egy sztornó gomb is, ami persze helyes kódnál  az enter is szokott lenni. A középsőn pedig egy egész különleges ábra / szimbólum található, amolyan szögletes hullámmal a közepén. Ha erre bökünk, az egészen végigömlik körkörösen a zöldes fény.

Kb. ennyit tudtunk tenni körbenézés ügyben, illetve észre lehet venni, hogy a földön itt-ott, pl. az ábrák alatt kövek vannak. Jobb híján az ember előbb-utóbb csak lehajol. Nos, ha ezt első körben az ajtón belépve a bal saroknál tesszük meg, akkor egyből elénk villantja magát a (nekünk kellő) drágakő, jelesül a négyzet alapú. A képek alatt már akarni kell megtalálni, mert elsőre nem látszik semmi, továbbá a szegényes panorámánk közepén lévő nagy szikladarab meg sem moccan, és a képernyőre alig rákerült, kicsi, ártatlan kavicska alatt bújik a mi kincsünk (a hatszöges). A lényeg, hogy mindenki megkerült, és így kinyithatjuk végre a dobozt! Hát, egy husáng van benne. Nem, egy tekercs! Ha kigöngyöljük, akkor van rajta három négyzet. Ez jó, mert akad efféle problémánk, ám mindhárom üres, és sehol semmi egyéb. Jajajajaj, most mi lesz?

c) Háromszoros hurrá!

Járkáljunk fel-alá, és gondolkozzunk! Ha rajta van az infó a papíron, akkor folyadék, vagy fény segíthet előhozni. Ok,ez kiindulásnak nem rossz. Folyadék sehol, fényből egyszer különleges, ami a négyzet alakú ábrából jött, de azzal nem tudunk mit kezdeni; meg hát ott az ajtó, és azon kívül vaksötét van, ami meglehetősen más fényviszonyokat jelent. Persze ettől még nem kéne látnunk semmit, de hát próba szerencse! És bejön, méghozzá pont a benti képek türkizzöldes fényével. A papíron - nem túl meglepő módon - a három benti négyzetet láthatjuk (a középső ábrája egyértelműen beazonosítja), méghozzá a bal oldalon egy T betűvel, jobb oldalon meg a jobb fölső sarok, ill. a bal alsó lenti 2x2-es négyzet világít. Tehát ezeket kéne kihozni odabent. Na de mitől láttuk mindezt? Alighanem valami UV-fényforrás van idekint, de hol? Ahogy megfordulunk, az ajtó mellett villanykapcsoló magasságban van valami: egy házikó/ötszög, benne egy balra mutató nyíllal. Semmi más nincs, úgy tűnik, ez meg mintha csak oda volna rajzolva, de nyilván feltöltődött a fényben, most sugároz, és ennek a fényénél tudtuk megnézni a papírt. Mellesleg ez az ábra is elég furcsa ahhoz, hogy érdemes legyen megjegyezni...

Jó, bent tehát tudjuk a dolgunkat. A bal táblán bármit ki tudunk rakni, na de mit csináljunk a jobbal? Az semmit sem reagált az érintésre. Egyéb híján támad az ember ötlete, hogy amikor csinált már valamit a bal táblán, de entert még nem nyomott, nézze meg, hogy mi a helyzet a jobboldalival. És ezúttal bejön a számítás, mert a jobb táblán is ott van ugyanaz, mint a balon. Ez már majdnem jó, csak nekünk nem pont ugyanaz kéne. A következő ötlet, hogy ugye a jobbat is meg lehetett nyomni, csak nem történt semmi. De akkor üres volt, nézzük meg, mi történik, ha már van rajta valami! Nem más, mint hogy az ábra 90°-ot fordul az óra járásával egyező irányba - míg a baloldali ábra változatlan (ezt persze csak akkor látjuk, ha nem középpontosan szimmetrikus alakzatot raktunk ki). Így viszont már van esélyünk jószerével, csak ügyeskedni kell egy kicsit! Bizonyára több megoldás is létezik, én egyet közlök, méghozzá a bal cucc négyzetecskéit 1-9-ig terjedő számokkal jelölöm (a szokásos sorrendben véve őket), míg a jobboldal egyszeri megnyomását egyszerűen egy J-vel: 12JJJ358. Az ötlet egyébként, hogy veszem a két ábra közti eltérést, először azt rakom ki, beforgatom a helyére a jobbon, a többit ezután simán le lehet tenni. Most, hogy kihoztuk a kívánt formákat, jön a felismerés, hogy kivételesen a sztornó gomb tényleg csak az, a kutyafáját! Az enter pedig maga a középső ábra, ami beljebb húzódik, de látható marad, míg a kialakult üregből kiemelhetjük az új spirálfüzetünket!

2. fejezet: Brutális ajtónyitás

a) Az előirányzat

Melynek első oldalán a "távcsövünket" látjuk, amint sugároz valamit, a "falioltárt" a lépcsőházból, továbbá a nemrég vizsgált "szögletes hullám" jelet. Hogy mi az összefüggés köztük, nem derül ki, de nem is igazán aktuális, mert nem tudunk végigmenni a folyosón (hiszen sötét van :-)), nemhogy feljutni. A második lapon négy darab ötszög (mint a folyosói ábrán) mutat különböző irányokba, méghozzá 8-as osztásban, északot 0-nak véve: 6473. A következő képen a csigalépcsőn lévő oszlopocska látható, mellette meg egy hatszög alakú mélyedés, két lyukacskával. Akár még emlékezhetünk is, hogy az oszlop teteje néz így ki. Ha még az is dereng, hogy a "távcsövünk"/sugárágyúnk :D talapzata is ilyesmi, nyert ügyünk van (na jó, lesz). Ezáltal a kép is kezd összeállni, hogy mit kell majd odafent csinálnunk, és hogyan. Végül, de nem utolsó sorban egy kulcsot "árul el" a füzet, méghozzá egy fényképet kell megszemlélnünk: a begömbölyödött falisárkányunk van rajta, de szépen bezöldült, a legvégső farki ízétől eltekintve, meg mintha szemgolyója is volna. Egyből jön az ötlet, hogy valamelyik drágakövet odategyük a doboztetőről, de sajna nem mozdulnak, így más után kell néznünk.

b) A hűtő, a csákány és a farok

Ugye van még a hűtőszekrény a nyilakkal. Hoppá, pont 4 db és 8 irány. Ez az ötszöges lesz. Azonban hiába állítjuk be őket a fent kihozott irányokba, meg sem moccan a lakat. Igen ám, de az ajtónál lévő infót még nem használtuk fel: az pedig pont azt mutatja, hogy az ötszögben (azaz ahhoz képest) merre mutat a nyíl. Eszerint kettőt le kell vonnunk az eredeti értékekből, így a kód: 4251.

Kinyitva a jégszekrényt elég nagy meglepetésben van részünk: hűtött sör helyett egy brutál nagy csákány van csak odabent. Mindegy, ha nincs ló, jó a szamár is. Egy kis keresgélés után rálelhetünk a felhasználási helyére (ezt a szerszámot alapvetően kőtörésre használják), a baloldali fal alatt kell csákányozni a tömböcskét. Na mi kerül elő belőle? Hát egy bogyó! Nem kísérelném meg megállapítani, hogy miből van, ami fontos, hogy a színe pont olyan, mint a fényképen a sárkány szeméé, azaz próbáljuk csak meg ott! Nem bepasszol, azannya! De mire megyünk vele? Arra, hogy ha most megérintjük a sárkány porcikáit, azok zölddé válnak. Szuper, akkor a feladat adott, ám közel sem olyan egyszerű. Ugyanis még véletlenül sem az a rész színeződik el, amelyiket megtapogatjuk. Egy adag kísérletezés után el lehet jutni a megfejtésig, leírnom ellenben nem lesz egyszerű. Sok megoldás van, próbálom a lehető legkevesebb lépésből állót nyújtani. A problémám alapvetően az, hogy hogyan hivatkozzak az egyes porcikákra anélkül, hogy ábrát mellékelnék. Naná, hogy megint számozással fogom ezt tenni, méghozzá elindulok a farok legvégétől az 1-essel, és a farok mentén haladva értelemszerűen növelem a számértéket (mindig 1-gyel). Ez így jól is hangzik, csak az ábra nem olyan zökkenőmentes, tehát: a 4-es után közbejön egy iszonyú nagy elem, ez nálam az 5-ös. Utána haladok tovább a megszokott mederben 6-tól 9-ig, mikor is újra visszaérünk az 5-öshöz. Ezután már csak két elem van, a gallér, meg a fej. Legyen a fej a 0, a gallér pedig 10 (csak nem úsztuk meg egyjegyű számokkal)! Megoldani úgy kell, hogy először is kifigyeljük, hogy melyik melyiket zöldíti el, ill. fontos, hogy ha egy zöldre nyomunk rá, az az elem kifakul (a megfelelő elem elszínezése mellett!). Innen már csak algoritmust kell gyártani, a végéről érdemes elindulni: utoljára muszáj a farok végét lenyomni (1), hiszen ez az egy szürke a megoldásban. Az utolsó előtti lépésben azt nyomhatjuk meg biztosan büntetlenül, amelyiket majd az utolsóban felgyújtunk az 1-gyel (5), az azelőttiben meg azt, amit az utolsó előttiben gyújtunk fel, és így tovább, végig kell menni az egészen. Így a helyes sorrend: 0 9 7 6 4 8 10 2 3 5 1. Ha valaki menthetetlenül elakadna menet közben, és sztornózni szeretne, vegye ki a szemet, majd tegye vissza.

A végeredmény magáért beszél: minden újra kialszik némi hang és fényhatás kíséretében, de a szem ragyogni kezd. Adja magát, hogy kivegyük, szerencsére lehet is. Hogy hova tegyük, arra ugyan nem kaptunk instrukciót, de azért szépen fogynak a lehetőségek. A nagy ládán épp egy nagy kör alakú nyílás tátongott, vigyük hát oda! Nyílik is (tehát mágikus energiamezőre volt szükség), és váratlan fordulat: a szögletes hullám egy korongba nyomott változatával találkozunk (a miénk lesz). Emlékezzünk csak, hogy ez is szerepelt a fényágyút és az oltárt tartalmazó képen! (és ne felejtsük el a továbbiakban sem! :-))

c) Súlyos probléma

Aztán még mindig a ládában van valami szerkezet egy kis lyukkal. Olyan, mintha egy kapcsoló volna, csak épp a váltókar hiányzik belőle. Mellette a körön átmenő vízszintes vonal, ami a vasrács alatt már volt, a kisládikánál. Osztunk-szorzunk, és az egyetlen tárgyunk, ami potenciálisan megfelel a célnak, az a csákány (nyele). Így legyen ötösünk a lottón! Elhúzzuk, és valóban a ládikó előtt feljön két vasrúd, így végre hozzáférhetünk. Ki is kapjuk örömmel, forgatjuk, nyitjuk, de... DE HISZEN EZ ÜRES!!! Most akkor mire jó ez? Szórakoznak velünk?

Kezdjünk el gondolkozni! (Ha idáig kb. a fentiek szerint jutottunk el, amire nagy az esély, akkor ez most kifejezetten kemény menet lesz, de egyébként sem könnyű). Akárhogy csűrjük-csavarjuk, arra jutunk, hogy itt lent jó eséllyel végeztünk, hiszen épp most szereztük meg a korongot, amire szükségünk van a továbbiakban, más ilyesmiről meg nem tudunk. Tehát az első ötlet: a cél az, hogy fel kéne jutni. A gond ezzel kapcsolatban a folyosói világítás. Ami működne, ha valaki folyamatosan nyomná nekünk a kapcsolót. De rajtunk kívül sajnos senki sincs errefelé. Továbbá van egy üres ládánk. (Ami valljuk be, egyelőre nem nagyon illik a képbe...) Jó, nézzük azt a kapcsolót: Nem az a hagyományos, elég tisztességesen kiáll a falból. Ötlet: rakjuk rá a ládát! Ez amilyen kétségbeesett, úgy nem is működik. Nincs mit tenni, körbe kell nézni még egyszer, alaposabban. Előbb-utóbb rájövünk, hogy a hűtőről leesett láncot fel lehet venni. Ez vajon mire jó? Ugye a villanykapcsoló fogantyúja pont olyan, hogy a láncot át lehetne rajta vezetni, és jé, a ládán meg van egy fityegő fémgyűrű. Megmenekültünk! Tehát a ládát rá lehet kötni a kapcsolóra, és a súlyánál fogva lehúzza! Illetve nem húzza. :-( De biztos jó nyomon vagyunk, mert az összekötözés sikerül. Mi kéne még? Valami a ládába. Súly. Mindegy, hogy mi, csak nehéz. Nézzünk körbe megint! Nincs semmi mozdítható, azaz: . A kő, amit szétvertünk a csákánnyal. Azt is fel lehet(ett volna) venni. Innen már sima ügy: a ládát le lehet akasztani, így tudunk bele pakolni, így már aztán nagyon nehéz, bőven lehúzza a kapcsolót, mi meg vígan odasétálhatunk a létrához, és felmászhatunk rajta. (Vagy valahogy így, kis szerencsével, alapossággal, netalán szárnyaló fantáziával könnyebben is ki lehet találni, de elakadni is el lehet egész bátran.)

d) Az ellenállhatatlan gurítás

Most megint egy olyan pontján vagyunk a játéknak, amikor nagyjából tudjuk, hogy mit csináljunk, de hogy miért, és mi fog történni, arról fogalmunk sincs. Hiszen egyáltalán nem világos, hogy minek a csigalépcső felénél bazseválni, mivel kerülünk ezáltal közelebb a kijutáshoz. De hát a kíváncsiság hajt...

Azzal már tisztában vagyunk, hogy a hatszög tetejű oszlopra kell ráhelyeznünk a lézerágyút. Nagyon meggyőző, hogy pont az oltárra nyílik innen kilátás. Nos, amint felhelyeztük, a gombja aktiválódik, és tényleg valami fényt bocsát ki, méghozzá épp az oltáron lévő lyukat lövi keresztül. De eredmény az nincs. (Valójában mindezt megtehettük volna mielőtt lementünk a pincébe, ezt pedzegettem burkoltan akkoriban.) Oké, viszont még ott van nekünk a korong, amit használnunk kellene, és nem kerül komoly erőfeszítésbe észrevenni, hogy jó eséllyel passzolhat a szentély üregébe, miáltal a fény majd rá vetül, és akkor hátha lesz valami. Tegyünk így, és lőn! A cucc illeszkedik, a sugár megteszi a hatását, és: az oltár leereszkedik, a helyén pedig egy irgalmatlan méretű kőgolyó jelenik meg, majd előgurulva megindul lefelé. Hoppá! Nem látjuk ugyan, hogy mi történik odalent, de ha emlékszünk az építmény belső szerkezetére, akkor most a torkunkban dobog a szívünk, ugyanis elvileg pont a kezdőszobába kellett begurulnia, ott pedig egyenesen az ajtónak. Azaz lehetséges volna? Eredjünk, és nézzünk utána azonnal! 

Leérve a látvány felbecsülhetetlen értékkel bír számunkra: a hatalmas és masszív ajtó, mely eddig elzárt minket a külvilágtól, tárva-nyitva, a golyóbis pedig jó 3 méterrel mögötte behorpasztott egy masszív falat. Azaz egyrészt IIIGEEEN!, másrészt továbbra sem a napfény bántja a szemünket. Nézzük meg közelebbről, hogy hogy/hol is állunk most! 

e) Kívül tágasabb?

Valójában csak egy újabb terembe érünk, jobbra egy ajtónyílás rövid folyosóba vezet minket, aminek a végén egy vasrács zárja el az utunkat. Mindennek tetejébe a rácson túl sem a külvilágot látjuk, hanem - amennyire egyáltalán - egy növényekkel beültetett terem-féleséget. Azonban a túlsó oldalán lévő ólomüveg ablakok mintha már a valódi napfényt eresztenék át, ezúttal földszint magasságban. Ami azért reményt keltő.

Gyorsan járassuk körbe a tekintetünket: van egy rács a padlón, megnézhetjük mi az: egy betonból kiöntött akna, mélyén egy üvegpalackkal, amihez nyilvánvalóan nem férünk hozzá. Az akna tetejénél (legalábbis majdnem) jobb felé (már ahhoz viszonyítva, ahogy beléptünk a folyosóra, az aktuális képernyőállás szerint felfelé) egy nyílás éktelenkedik (mit jelentsen ez?). Továbbá a csatornafedélen egy jó hosszú piszkavas hever, amit naná, hogy nem hagyunk ott. Újra felegyenesedve, bal oldalt a falon, szemmagasságban egy háromjegyű hieroglif kóddal (0-9, + egy enter) rejtettek el valamit. A kódot ugyan nem tudjuk, de alighanem könnyen rátalálhatunk, mert itt nem nagyon van hova eldugni: csak megütközik a szemünk a maszaton az utunkat elrekesztő rács aljánál, bal oldalt a kapuzatban. Odaklikkelve már látszik is. Illetve extra cselként Mya bevetett egy kis koptatást, de nem fog ki rajtunk, ez bizony: 941. Beütjük, és némileg kellemetlen - egyben váratlan - következményként rács ereszkedik a folyosó azon kapujára is, ahol bejöttünk (ahelyett, hogy a másik nyílt volna ki). Most aztán se ki, se be (se nyő). Cserébe lefordul a kód feletti fémlap, és két gyűrűnek való mélyedés tárul fel előttünk, a második "ékköves", az első sima. Ez mind szép és jó, de most tényleg nagyon beszűkült a mozgásterünk, az sincs, hogy kutakodjunk valamerre az eddig bejárt területen, itt meg már mindent megnéztünk, illetve a mélyben szunnyadó üvegcse tök reménytelen. Nem tud jobbat az emberfia, mint nagyon tüzetesen újranézni a dolgokat, és így már nem kerüli el a figyelmét, hogy amikor ráközelít a kódra, akkor a rácson túl lát egy padkát, és azon - elég messze egy gyűrűt. Puszta kézzel persze kevesek vagyunk, de hát az imént szereztük a piszkát, így nem foghat ki rajtunk a jószág. Felszedve látjuk, hogy ez épp a köves verzió, azaz a jobboldali nyílásba érdemes belepróbálni. Hála az égnek nem csigázzák tovább az idegeinket, és felnyílik a továbbvezető rács. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a bal oldali gyűrűnek való hely egy szolid utalás arra, hogy megyünk mi még vissza az épületbe. Ezen viszont kár már most aggodalmaskodni (vagy nem, de nyugtatgassuk csak magunkat!), amikor épp a másik irányba tartunk, és kilépünk az épp feltáruló nyíláson. Ám hogy hova csöppenünk, azt ebben a részben már nem tudjuk meg.

VÉGE A HARMADIK RÉSZNEK

folytatás

1. rész

2. rész

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://escapefromadventures.blog.hu/api/trackback/id/tr417648028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.