Ugye itt az az extra a többi játékukhoz képest, hogy egyenesen 10 Happy Coint kell összegyűjtenünk a kijutáshoz (cserébe sajnos ilyenkor sosincs kétféle befejezés). Természetesen ebben a módfelett elegáns epizódban sincs ez másként. Klasszikus zenészek csili-vili próbatermébe vagyunk bezárva ezúttal, és meg kell hagyni, bár nincsenek eget rengetően új trükkök, azért van egy-két felettébb ügyes csavar, főleg az elején, és ez eléggé meg is akasztotta az indulásomat...

De örömmel jelentem, hogy azért sikerült saját magamtól megoldanom (vagy inkább türelmesen, aprólékosan, körültekintő figyelemmel ártalmatlanítanom) a feladványokat. Tehát korántsem lehetetlen szabadulni innen, persze a rutin nem árt hozzá...

Ugye rögtön az elején átállítjuk a japánt angolra, hogy legalább valamit értsünk az egészből (nem mintha különösebb jelentősége volna), és aztán élvezzük a jazz-zongorista játékát, aki mondjuk nagyon igyekszik elaltatni minket, - de nem sikerülhet, hiszen a dolgunkra koncentrálunk - viszont szépen és hangulatosan játszik.

Régi ismerősként evidens, hogy találkozunk Mr. Birdy-vel, Mr. Hippóval, és az elengedhetetlen wobbly picture-rel (aki nem járt még a tesshi-e szobáiban, annak persze új ismerősök, azonban a kapcsolat elmélyítése céljából hamar folytathatja is a barátkozást mondjuk itt!)

Jó szórakozást!

A végén megjegyzem, hogy ugyan jóval ritkábban ad már ki játékot a tesshi-e, mint a fénykorában (kb. a '11-'13 közti időszak), a színvonalat továbbra is tartani tudja, és ahhoz képest, hogy mennyire (nem rettenetesen, de eléggé) szűk határok között dolgoznak, a mai napig sikerül elkerülniük, hogy rutinmunkának titulálhassuk az alkotásaikat! Manapság is a műfaj legjobbjai között vannak, igaz, nagyon sok új csapat nem szállt be a játékba mostanság.