GAMES THAT I LIKE

GAMES THAT I LIKE

Egy ismeretlen szobába bezárva ébredek...

2015. május 19. - herma

 

...azt sem tudom hol vagyok. Persze ez nagyjából mindegy is, hanem inkább ki kéne jutni.

Ez az alapsztorija az escape game-eknek.

Persze miután irgalmatlanul rengeteg van belőlük, meglehetős változatosságot mutatnak, de tekinthető ez a kiindulópontnak. Az egész műfaj legelső játéka (márhogy állítólag), a Toshimitsu  Takagi által készített 2004-es Crimson Room, no meg a folytatása, a Viridian Room is ilyenek. Azt nem tudnám megmondani, hogy érdemes-e ezekkel kezdeni az ismerkedést,  mert azóta sokkal jobb grafikájúak vannak, de talán nem elvetélt ötlet. Csak tudatában kell lenni, hogy azért nem ezek a csúcs, ha nem jön be, érdemes még kipróbálni ezt-azt. (Amúgy az "ősjáték"nak meg a MOTAS tekinthető, az még 2001-es, egy picit más még, mint a későbbi standard, először nem is tetszett, és félbehagytam, később hálistennek megjött az eszem. Ja, és naná, hogy lesz majd róla szó) 

Érdekes  egyébként, hogy én, amikor bő három éve először találkoztam az escape game-mel, pont a Crimson Roommal hozott össze a sors. Szóval én önkénytelenül is az elejétől kezdtem járni az utat. :-)

De be kell valljam, hogy néhány hasonló grafikai színvonalú darab után nem akadok össze valami komolyabbal, akkor túlléptem volna az egész cuccon, és pl. most biztos nem írnék ilyesmiről. Mellesleg a 2keysgames cuccaiba sikerült belebotlanom, és hát talán túlzottan is szerencsém volt, mivel az ő játékaikkal a grafikát tekintve nem sokan vetekszenek, emellett ötletesség, és egyéniség tekintetében is az elitbe tartózkodnak. Mindemellett piszok nehéz is minden egyes játékuk, és bizony sokat puskáztam (erre vannak walkthrough-k az oldalukon is, de a  youtube-videók közt is érdemes kapirgálni), ami egyrészt nem szép, másrészt bizonyára elvesz a játék élvezetéből (bevallom, én azért szégyentelenül élek ilyesmivel, inkább minthogy hónapokig tartson valamit végigjátszani), és ha valamivel később, "profibban" akadok rájuk, akkor még nagyobb élményt adhattak volna. Meg aztán mivel ezek annyira jók voltak, utána légüres térbe kerültem, és úgy éreztem, hogy onnan csak lefelé van. Szerencsére  még a lelkesedésem komolyabb megcsappanása előtt összehozott a sors pl. a neutral játékaival, majd pedig a Submachine-nel, és így már - kénytelen-kelletlen - örök kedvenccé avattam magamban a stílust. Ezekről (és még sok másikról) írok majd, de ennyi már pont elég ahhoz, hogy megszülethessen az a bejegyzés, aminek aktualitása miatt épp most kezdtem bele az egész blogba.

Ja, és még valami, azt kifejezetten pechnek tartom (bár azért sajnáltatni nem akarom magam), hogy amikor rábukkantam a 2keys-re, akkor pont nemrég jött ki a Goldenrod Room-juk, ami azóta is az utolsó művük. Azaz egy jó darabig vártam, hogy mikor jön ki a következő, és hát nagyon úgy tűnik, hogy soha. Pedig milyen nagy élmény ugye, amikor valami régi kedvenc egyszer csak egy új megnyilvánulással ajándékoz meg. Sajna ezt a fantasztikus bizsergető érzést velük kapcsolatban nem volt módom megtapasztalni.

Azonban a neutralnál most pont erre lesz lehetőségem, ha nem patkolok el néhány napon belül, de erről majd a következő posztban...

 

Csak nem tudom abbahagyni, de talán nem hülyeség most az elején megpróbálni megfogalmazni, hogy úgy nagy általánosságban mi a jó ezekben az idióta micsodákban. Nos: lehet nagyon jó a grafika, lehet hangulatos, lehet számítani izgalmas rejtvényekre, fejtörőkre, meglepő ötletekre, olykor még sztorikra is. Még rövidebben: kreativitást vár el az embertől, cserébe pedig a siker mellett esztétikai élményt is nyújt. Persze mikor melyik hogy. Mellesleg angol tudás nélkül sokszor nehézkes a dolog, persze szótárazni szabad, nekem kellett is a különböző háztartási izé-mizék tekintetében (pl. feszítővas :D) nem voltam tájékozott, hiába, ha nem éltem nyelvterületen, akkor az ilyesmik aligha kerülnek elő, még ha sokat olvasok is. Ilyesmiken túl pl. néhány különleges állatnevet is elsajátítottam már (ha azóta el nem felejtettem őket...). Szóval, ha a nyelvtanulást nem is helyettesíti, kis kiegészítést (meg talán motivációt) ad hozzá.

És most már aztán tényleg vége!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://escapefromadventures.blog.hu/api/trackback/id/tr217471608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása