Meg úgy egyáltalán, de erre nem térek ki. Legutóbb ugye pont újított egy nagyot Fede, és a sima képernyők közti lépegetés helyett komoly feladatokat kellett megoldani, hogy újabb és újabb szigetekre / világokba jussunk. Nekem nagyon tetszett a dolog, és úgy látszik neki is, mert idén eddig minden játéka hasonló szellemben fogant. Áprilistól "szerencsére" ő is hosszú pihenőre tért, és csak most rukkolt elő valami újjal, így "csak" 8 kis remekműnyi lemaradásom van. Úgy gondolom, ez így ideális két posztra leosztva. Maradi szokás szerint az elsővel kezdem.

Jó kérdés, és talán már nem is először teszem fel, hogy minek ezeket a játékokat felújítani. Mondjuk én épp nem ismertem az eredetit, így nagyon jó volt. Utána megnéztem a 2011-es verziót, és túlságosan is hasonlónak tűnt, bár bevallom, nem játszottam végig. De ha valaki most találkozik először a The Escape Hotel 3-mal, vagy netalán elfelejtette, hogy is volt régen, arra mindenképpen élmény vár! Bizony ez a hosszabb fajta tesshi-e produktumok közül való, és jólesően el lehet bíbelődni vele.

Ugye itt az az extra a többi játékukhoz képest, hogy egyenesen 10 Happy Coint kell összegyűjtenünk a kijutáshoz (cserébe sajnos ilyenkor sosincs kétféle befejezés). Természetesen ebben a módfelett elegáns epizódban sincs ez másként. Klasszikus zenészek csili-vili próbatermébe vagyunk bezárva ezúttal, és meg kell hagyni, bár nincsenek eget rengetően új trükkök, azért van egy-két felettébb ügyes csavar, főleg az elején, és ez eléggé meg is akasztotta az indulásomat...

A tavalyi év legjobbjainak összegzésénél nem keveset áradoztam a Rusty Lake világáról (méghozzá az előkelő 4. helynél), ahol is folyton-folyvást elmebeteg Lynchhangulat uralkodik. Az utóbbi évek egyik legegyénibb és legkreatívabb escape jellegű játéksorozatáról van szó, érdemes az elején kezdeni, így ajánlom a fenti linket mindenki figyelmébe! Idénre három ingyenes, és három, nagyobb szabású fizetős játékot ígért a csapat. Ebből két free epizód már elkészült, most pedig az eddigi legméretesebb projectjükön dolgoznak, új koncepciót ígérve, de természetesen a helyszín továbbra is a Rozsdás tó beteges meglepetésekkel teli vidéke...

Az első, The Happy Escape 10 mondjuk tőlük szokatlanul rövid, de egyébként tök rendben van, és hangulatos az a lovagterem, amiben játszódik (mégha egy kicsit grízes is:

klikk a képre, aztán már játszhatod is!

A másik viszont egy nagyon is tisztességes terjedelmű, fáskamrából kijutós...

Hatalmas öröm, hogy a Robamimi végül mégsem fejezte be a tevékenységét (ellentétben azzal, amit tavaly év vége felé összenyavalyogtam), hanem mindössze igazoltan hiányzott. Lévén a legutóbbi életjel óta eltelt egy esztendőben egy monumentális játékot hozott össze, amely ugyan a neutral tavalyi Elements-ét nem tudja megközelíteni (ez nagyjából lehetetlen is volna bárkinek), viszont bármely más escape game-nél egy nagyságrenddel terjedelmesebb.

A címhez híven nem kezdek komoly elemezgetésbe, szóval: igen, rég írtam ide, mást csináltam. Viszont elég sok cucc felhalmozódott, aminek itt lenne a helye. Ezért igyekszem néhány naponta egyet posztolni a közeljövőben (sőt, olyan is lehet... inkább nem írok semmit)!

Miután a másik, zenei tematikájú blogom nagyon felpezsgettem (persze ott is el vagyok maradva, de hát az idő véges), itt az ideje e helyt is továbbvinni a dolgokat, méghozzá rendszeresen, különben érzem, hogy elsikkad az egész.

Az előző posztban végül csak a cikk első fele látott napvilágot, a folytatás pedig itt van ni!

A múltkor a top 10-es lista alsó felét jártuk végig, most a tetején lévőket vesszük sorra:

Összeállítottam egy Top 10 listát (és komoly kínok-küzdelmek és munka árán a poszt is megszületett róla végre-valahára), amin jó néhány helyre bizonyára mások kerültek volna, ha minden játékkal lett volna módom játszani, ami csak érdekel(t). Ám az élmezőny azért eléggé bebetonozott (legfeljebb lejjebb csúsztak volna picit, vagy nagyobb lett volna a lista). Mindenesetre a végén teszek majd említést olyan cuccokról, amik nekem - egyelőre - kimaradtak, de sejthetően komolyabb nyomot hagytak volna bennem.

Amíg én itt szép csendben (meg lassan) készítgetem a tavalyi játékokról szóló cikkemet, Fede máris előrukkolt egy, aztán még egy díszdobozt érdemlő gémmel (pedig a múltkori Esklavos bestofomban is volt már idei újdonsága!!!). Ami azt illeti, tőle talán szokatlanul hosszúak, és szövevényesek is, bár voltak már korábban próbálkozásai ilyen irányba.