GAMES THAT I LIKE

GAMES THAT I LIKE

Elements útmutató 4 (utolsó rész)

2015. december 10. - herma

Negyedik rész: Búcsúbuli: kerti party

1. fejezet: Felfedezőút

a) Mindenből az első

Be kell valljam, nem vagyok egy építészeti szakértő, így a legpontosabb meghatározás ami telne tőlem a helyre, ahol vagyunk, az üvegház. De érzem, hogy ez is sántít, és kényelmi okok is arra sarkallnak, hogy egyszerűen csak kertnek nevezzem ezt a kellően tágas, növényekkel (és egyebekkel) telt, ám teljes mértékben zárt területet (mellesleg az angol "szakirodalom" is garden-ként hivatkozik rá, így nem is lógok ki a sorból).

Ha kigyönyörködtük magunkat a járdát szegélyező padkán túli fűben (amire csak elvétve léphetünk majd), illetve a macskakövet elborító mohaszőnyegben, a különféle pálmákban (ez az, pálmaház!), az üvegtetőben, az azt egy szakaszon belepő borostyánban (mondjuk az pont nem lett valami szép, de vegyük észre mögötte a tornyot, ahonnan jövünk!), illetve az égen úszkáló (na jó, ácsorgó) felhőkben, amelyek már a szabad levegő illatát sejtetik (innen már tényleg nincs hova tovább), kezdjünk neki a szokás szerinti alapos felderítésnek (tudom, lett volna még mit említeni, de amiknek funkciója van a mi szempontunkból, az úgyis sorra kerül)!

Induljunk el onnan, ahol belépünk (illetve ki :-))! Végre egy "terem", ahol nem kell körüljárási irányt választanom, mert az út adja magát! Rögtön jobbra van egy derékig érő fémoszlop vagy bója, amiből többet is láthatunk kertszerte. Az oldalára egy fehér csíkot festettek, amire meg négy sötét rombuszt, melyek így együtt egy X-re emlékeztető szimbólumot tesznek ki (lehetne négylevelű lóherének is hívni, nálam X, és kész). A bója tetején pedig egy fedél, ami kivételesen simán kinyílik, és alatta csücsül - kapaszkodjunk meg - egy fatojás. Természetesen kifosztjuk a "fészket", a tojás egy csillagcsavarhúzóhoz passzoló mélyedést takart, csakhogy mintha nagyobb volna a kelleténél. Azt azért leszűrhetjük, hogy ide kelleni fog valami.

Az úttól balra, a falon egy ábrára lehetünk figyelmesek: egy nyolcszög cikkekre felosztva, a közepén egy körrel. Néhány gerezd be van satírozva, ill. az egyiket kívülről egy háromszöggel megjelölték (amolyan "ön most itt áll" stílusban). Fel "kell" jegyeznünk a látottakat, én maradok a szokásos jelölésemnél: a legfelső / 12 óránál lévő / északi cikk lesz a 0-ás... (a többi remélem mostanra mindenkinek a könyökén jön ki). Az ábrán a satírozottak a 0-ás, az 1-es és az 5-ös, a megjelölt pedig a 3-as, tömörebb jelölést alkalmazva: 015:3. Profi! :D

Menjünk előrébb, az ólomüvegablakok már ismerősek a toronyból (szélmalomból), viszont míg ott csak díszként funkcionáltak (meg vigyáztak, hogy nehogy kilássunk :-)), itt mintha mondani akarnának valamit: az iménti 8-as osztásban virágokat látunk rajtuk drapp szirmokkal, azonban az elsőn a 6-odik, a másodikon a 4-edik rikító vörös.

b) Bálványimádás

A sarokban / kanyarnál újabb bója, csak most nincs benne tojás, ellenben megvan, ami a másikból hiányzott: méghozzá egy csap két negyedkört közrefogó bunkócskával. Jelenleg a bal felső negyednél áll, de lehet forgatgatni (értelemszerűen negyedenként), persze semmi hatása sincs. Így forduljunk jobbra! Azonnal látjuk, hogy a következő ablakon a 0-ás és a 4-es szirom is piros. Egyébként nincs itt más érdekes túl azon, hogy mehetünk tovább előre.

Viszont vétek volna nem jobbra / visszafordulni inkább, mert egyedül innen érhető el az egész játék leggroteszkebb és legaranyosabb lényecskéje, a kőbálványökröcske. Közelítsük meg bátran, nem bánt! A két szarván túl van még két szeme, és rá lehet fogni, hogy három szája. Ezek közül a középső az amolyan enter-száj, az alsó alighanem valami kiadására szolgál, a felsőben meg vannak a fogai. Legalábbis első ránézésre 4 db rágóalkalmatosságra asszociál az ember. Ráközelítve tapasztalhatjuk, hogy ezt a négy valamit nyomkodva elkezdenek fölfelé forogni, tehát egy (az eddigiektől teljes mértékben eltérő) kódról van szó. Minden fog másképp néz ki: egyedi "repedések" vannak rajta, mint egy fatörzsön, időnként pedig egyszerűen nincs fog, azaz nem fehér, ami feljön. Bevallom, talán erre jöttem rá a legnehezebben az egész játék során (annál nagyobb élmény volt végül), még aludtam is rá egyet. Szóval most még korai lenne elintézni, de annyit már most elmesélhetek, hogy először összeillő részeket kerestem, azaz hogy a szomszédos repedések találkozzanak. Többé-kevésbé sikerült is összehozni valamit látványra, de nem adott ki semmit a jószág, így most inkább folytassuk felfedezőutunkat!

c) A tisztás

Beérünk a kert közepére, most aztán bármerre folytathatjuk, kezdjük mondjuk balra! Egyből föltűnik (annak, aki pont a képernyő jobb szélére néz), hogy a beugró utáni első ablakon is a 0-ás és a 4-es szirom van megjelölve. Az elágazás két sarkán 1-1 bója vár, ám az eddigiektől eltérően nem egyformák. Persze nem olyan könnyű kiszúrni (azonban nagyon is érdemes, mint mindig mindent), mert a különbség meglehetősen beleolvad a környezetbe: a bal oldalin a négy rombusz X helyett + alakban lett elrendezve. Nézzük is meg hamar közelebbről: nem nyílik. Ejnye! Viszont a jobb oldalinál már pont azon csodálkozhatunk, hogy olyan, mint amilyennek lennie kell: nyílik is, és a csap is a helyén.

Két további dolog maradt még az út ezen oldalán, az egyik a földön valami furcsaság. Olyan mint egy hatalmas csempe (abból is az igen ritka rózsaszínes-narancsos változat), rajta egy kisebb feketével. Illetve a kisebb valójában 16 (4x4) apróból van összerakva, meg a bevonata is gyanús: el van kicsit maszatolódva, és a keret is foltos körülötte itt-ott. Ezt tartsuk észben, többet egyelőre nem tehetünk. Hanem a másik megnézendő történelmi jelentőségű, merthogy egy ajtó, méghozzá nem is akármilyen. Kevésbé a kinézete miatt, inkább mert alighanem a külvilágba vezet, amint azt - sok egyéb mellett - a nem sokkal fölötte kéklő ég sugallja. Persze most csak zajongani tudunk a kilincsével, meg ráközelíteni középütt fejmagasságban egy kör alakú, kacifántos (de azért körzővel és vonalzóval szerkeszthető) szimbólumra, amit két csillagcsavar tart (te jó ég, eszünkbe jut még erről valami?). Amíg nem tudunk egyebet kezdeni vele, reménykedjünk folyamatosan, most meg vánszorogjunk át az út másik oldalára!

Mint az várható volt, az itteni két sarokra is elhelyeztek egy-egy bóját, ám hogy a változatosság ne szenvedjen csorbát, a bal oldali hiányzik, pontosabban majdnem a tövénél letörték (és eltűnődöm, vajon jól mondtam-e az elsőnél, hogy fémből vannak ezek, vagy esetleg márványbeton?). A másik viszont abszolút rendben van - felhívom a figyelmet, hogy már a harmadik jól (nem ;-)) működő valamiből, a készítő bizonyára fáradt volt.

A falhoz érve további három dolog csigázza az érdeklődésünket: az első balra lent egy ábra, méghozzá pont olyan jellegű, mint amilyet már kielemeztünk, így csak a kódját írom ide: 0135:5 (tehát most négy cikk fehér, és ezek közül az egyikre mutat a nyíl, csak hogy segítsek az esetleges bizonytalankodóknak a jelölésem értelmezésében). A másik kettő összetartozik: a falon fejmagasságban egy jókora négyzet alakú tábla néz farkasszemet velünk, végül is nagyon hasonló a nemrég a földön látott bigyuszhoz, csak itt szürke a keret, a fekete négyzetek középen meg 6x6-an vannak. A kereten körbe jelek (régi ismerősök), méghozzá pont azok, amelyek a múzeumban lévő ládikók kijelzőjén szerepeltek (már amelyikén ugye). Mind a 24-en - a 36 területű négyzet kerületéhez igazodva -, pontosabban az egyik hiányzik (kiesett???), de gond nélkül ki tudjuk találni, hogy melyik, pláne miután szépen sorba vannak rendezve (középen fönt induljunk el az óra járásával egyezően a csudadobozon a legfelső gombbal, és vigyük körbe a tekerőt, majd menjünk egy gombbal lejjebb, tekerjünk, stb.). A hiányzó (na jó, a négyzet) helyén csatlakozik be a zsinór a harmadik "dologból", ami egy transzformátorházacskának tűnik, és jobbra a földön, kommandós ruhában feszít (zöld alapra jön rá a sok kopás-rozsda-égés), hasán egy ajtócskával - ami zárva -,  fölötte egy jelzőlámpával - ami meg nem ég. Ezzel feltérképeztük az egész középső tisztást, mivel tenni továbbra sem tudunk semmit, haladjunk tovább az út folytatásán a kert másik vége felé, főleg, hogy a látványa már távolról nézve is különleges izgalmakat ígér!

d) A kiszáradt vízköpő

Nem lacafacázunk sokat, egy lépéssel majdnem a falhoz érünk. Ne is csigázzuk magunkat, forduljunk jobbra, hogy megnézhessük a szörnyeteget! Ezúttal egy kőből épített sárkánykígyószoborral kerülünk közelebbi ismeretségbe, aki egy kör alakú medenceféleségre tekeredik. Legújabb sárkányunk fejére közelítve láthatjuk, amint fenyegetően kitátott szájából előmerednek félelmetes kőfogai, meg hogy neki is hiányzik a szemgolyója, akárcsak föld alatti unokatestvérének. Vajon az övét is mi fogjuk visszaszerezni? Fantáziálásunkat rövidre zárva vizslassuk meg a medence aljára festett céltáblára hasonlító ábrát, szép (némi jóindulattal)! És akkor most jöhetnek a kisebb, de legalább annyira érdekes dolgok, egy legalábbis biztosan: a medence tövében fészkelő, igen tekintélyesre hízott fagalamb. Ott hűsöl vekni nagyságú testével, de mellette akad azért némi hely, így - hogy végre történjen már valami - megpróbálhatjuk odasuvasztani a fatojásunkat. Ha így teszünk, sikerrel járunk, bár eredménnyel nem jár (épp ezért most nem is kötelező, ha valaki magánál akarná tudni minél tovább). Talán csak nem az a "baj", hogy továbbra is sok üres hely maradt a fészekben? Meglehet. 

Most menjünk egészen a falig, egész pontosan az iskolai táblácskához, és nézzük, micsoda galambocskát rajzolt rá valaki (majd rongy híján nemigen sikerült letörölnie), mit akar ez jelenteni? Mi köze lesz / van ennek a fészekhez? Ha tudnám, akkor sem mondanám meg! Hanem inkább a tábla másik felén lévő újabb ábra kódját jegyzetelem ki: 024:2. Sajnos nem vagyunk firkálós kedvünkben, pedig elsőre felcsillant a szemem a kréta látványára, de úgy látszik, mostanra nagyon rákaptunk a 'mindent a szemnek, semmit a kéznek' mentalitásra.

Hátra van még itt a kanyarban, hogy az ablakok felé forduljunk, ne legyen! Az utolsó kettőn ismét csak 1-1 szirom vöröslik, konkrétan a 7-es, és az 5-ös. Az utóbbi alatt még egy bójába akadunk, méghozzá ismét egy hibátlan példányba. Sőt, némi extrával is rendelkezik, minthogy közvetlenül mellette - most már mondjuk ki: újabb utalásként a vízre - egy összefolyó tanyázik. Csinálni itt sincs mit, így vegyük be az utolsó kanyart, és törjünk előre egészen az újabb ajtóig (ami viszont várhatóan nem kifelé vezet, hiszen azon a falon van, amelyiken bejöttünk)!

Nem is hír, hogy zárva, az már inkább, hogy az ajtótól jobbra egy elég vastag cső jön ki a falból, és bukik le a föld alá, tehát minden bizonnyal odabentről lehet vizet juttatni ide (és a játék menetét ismerve majd nekünk kell ezt véghezvinni). Balra a fűben egy kincsesláda bújik (nem is hittem, hogy lehetséges volna nélküle egy helyiség a házban :-)), ezúttal a hely hangulatának megfelelően pikkelyekre emlékeztető berakással a fedelén, meg egy négy gombbal felszerelt zárral. Ez utóbbi egész különleges, már ami a gombok formáját illeti: a fenti fel-, és a lenti le-nyíl még oké, de a balra elhelyezkedő rombusz után a jobbra lévő szilva (???) alakú bigyót nem igazán lehet hova tenni. A felesleges vaktában nyomkodás helyett térjünk át az ösvény túloldalára, és miután leolvastuk a sárkányos medence oldalára rajzolt szokásos ábra kódját: 035:4, vegyük föl a földbe szúrt rohamásót! Így legalább valami van a tarsolyunkban, amire végigértünk a kerten.

e) Elméleti összegzés

Számba véve az eddigieket, nem sokat tudunk érdemben felmutatni, össz-vissz egy tojást vettünk fel (meg esetleg le is tettük), és még nagyon nincs is hova visszaszaladni, hogy a sok új infó fényében - már tudván, hogy mi a teendő - cselekedjünk. Jó, itt ez az ásó, és ideig-óráig hitegethetjük magunkat azzal, hogy simán megtaláljuk a helyet, ahonnan kikaparunk vele valami hasznosat, de a lelkünk mélyén most is tudjuk, hogy ez hiábavaló időtöltés (semmi ilyesmit nem láttunk). Akkor hát mi lehet, elsiklottunk volna valami felett? Ugyan már, ennél alaposabbnak lehetetlen lenni. Akkor tehát most gondolkodni kell (a fene vigye!), először is, milyen infókat gyűjtöttünk? Van négy kódunk egyvalamihez az ábrákról, de hogy mihez, az passz. Aztán van 6 db némileg kevésbé meggyőző jelecske az ablakokról. Emellett a kertben van - érdemben számolva - 6 db csap, amiből jelenleg 4 működik (elvileg legalábbis). Meg persze a kőbálványökröcske, akiről nagyon nem tudjuk, hogy mit csinál itt. Azonban akár csak fejben rendezgetve a dolgokat ide-oda, akár a kertben császkálva dologtalanul és egyre elkedvetlenedve, arra kell jutnunk, hogy vele kéne kezdeni valamit, legalábbis alaposabban megvizsgálni, hátha kiókumlálunk egy s mást.

2. fejezet: Piszok nehéz rejtvények

a) Fogas kérdés

Kezdjük el hát forgatni a szájában lévő kerekeket, és töprengjünk! Egyszer csak eszünkbe jut megszámolni, hogy hányanként ismétlődik, amit látunk. Ha most nem is annyira könnyű kifigyelni, mint máskor, azért össze lehet hozni: 8, méghozzá mind a négynél (gondolom nem mindenki ellenőrzi végig, én vagyok ennyire kényszeres). Na most ha ezen a ponton átfut az agyunkon, hogy de hát ábrából is 4 van, 8-8 cikkel, kétféle jellel: fehér és semmi, továbbá a krétával rajzolt fehér cikkek színezésére végül is nagyon hasonlítanak a fehér fogak "repedései", akkor a legnagyobb lépést megtettük a célunk felé. Innentől az a dolgunk, hogy beazonosítsuk, melyik ábra hányadik foghoz tartozik (valójában az elsőnél még csak a hipotézist teszteljük, hogy van-e mondjuk ábra az első foghoz). Tán ez a rész követeli a legnagyobb odafigyelést, de ha már tudjuk, hogy ezt kell csinálnunk, akkor hajt bennünket a lelkesedés. Szóval fogjuk mondjuk az első fogat, és kezdjük el pörgetni, közben pedig jegyezzük fel, amit látunk! Bár ez most jut eszembe, de talán a legpraktikusabb egyből egy olyan ábrát elkezdeni kiszínezni, mint amilyenek a falon voltak, és azt keresni, hogy melyiknek az elforgatottja. Én több dolgot a fejemben tároltam, de ezek szerint meg lehet úszni. Jó, asszem a módszer így már nagyon kézenfekvő, ezért csak a végeredményt írom le: a medence oldalán lévő tartozik az első foghoz, a kert közepi a másodikhoz, a harmadiké ott van, a kapunál, ahol bejöttünk, a negyediknek való pedig a táblán. Ez is megvolna, de mit kell a tetejére tekerni? Hát "nyilván" (azaz ez egy ötlet) az adott ábrán a háromszöggel kijelölt cikkhez tartozó elemet (azért segíthet, hogy a száj két oldalán van 1-1 háromszög). Na most ez semmi esetre sem könnyű, hiszen mindig csak az aktuális fogat látjuk, meg hogy az alatta és fölötte lévőt egy picit, így nagyon ajánlott, hogy kézzel legyen elénk rajzolva, hogy pontosan mit is keressük, mert ha ide-oda lépkedünk az ábrák és az ökör között, akkor - elbizonytalanodván a látottakban - jó eséllyel sokszor kezdhetjük elölről. Ha sikerül helyretennünk mind a négy fogat, nyomjunk entert, és örüljünk a kulcsunknak, mert végre ki tudjuk nyitni azt a fránya ajtót a kert végében!

Két megjegyzés még az iménti feladványhoz: először is így írásban tényleg nem látom értelmét a további részletezésnek, tudom, hogy lehetne sokkal szájbarágósabb, de minden szükséges adat megtalálható följebb (ugye a kódok); ha valakinek pedig végképp nincs kedve önálló munkára, akkor nézzen meg egy walkthrough videót! Másodszor, utólag könnyű okosnak lenni, de valami olyasmit képzelhetünk, hogy az ábrán lévő cuccok valójában a szoborban lévő "nyolcszögletű kerekek" felülnézetei, míg mi a valóságban az oldalnézetet (ill. annak egy töredékét) látjuk.

b) A pedellus szobája

Uccu hát az ajtón át! Belépve egy szürke betonkockákkal falazott szobácskába érünk, balra egy asztalkával, jobbra egy behemót masinával. Szokásunkhoz híven járjuk körbe módszeresen, ezúttal balról jobbra! Ha követjük az utasítást, akkor kellő precízség esetén először hátrafordulunk, hogy nincs-e ott valami, amit a bejövetelkor nem vettünk észre, és nagyon helyesen tesszük, mert dehogyisnem. Van egy kicsi sarokpolc, de először is alatta egy vizeskanna, amit fel is kapunk hirtelenjében. Aztán a polcon ott egy újabb fatojás, éljen! Akár rohanhatunk a kotlósgalambhoz, de bizony továbbra is kevesellni fogja az ajándékunkat, így éppen nem sürgős. Illetve egy őskövület fényképező-féleséget látunk még, egy (semmit sem csináló) gombbal, meg egy pénzbedobónyílással. Bezzeg régen, amikor tele voltunk zsetonnal, de manapság ki engedhet meg magának ilyen luxust! Úgyhogy sértődötten tovább az asztalhoz!

Van rajta ecset, só meg ilyesmi, de mind csak dísz. Kivéve a nagy dobozt, aminek az oldalán az enter alatt egy olyan vékony nyílás van, mint amilyenen papírt szokás kilógatni. Még érdekesebb azonban a teteje, ami érintőképernyős, egy nagy fekete négyzetben lehet ízlés szerint felgyújtani 4x4 db kis fehéret, majd az enter megnyomása után ezekből kialszik néhány, újbóli enterezés hatására pedig a maradék is (tehát: egy nyomás - enter, kettő - sztornó). Nem mondom, hogy senki se kísérletezzen vele, de én most nem fogok. Hanem a fiókokra térek át: az első kulcsra zárva, a második nyílik, és kikapunk belőle egy fémmicsodát: amolyan kulcslyuk formájú öntvény, de kiáll belőle egy T-alakú csap, ami miatt egyáltalán nem világos, hogy mire való (nekem legalábbis, bár én nem vagyok egy ezermester, csak kb. ötszáz). Emellett egy segítség is ott lapul a fiók mélyén, kivenni nem tudjuk, és ha jobban megnézzük, nem is papírra, hanem a kert közepén lévő transzformátorházacska burkolóanyagára (csak nincs annyira erodálódva) vésték, egy furcsa egyenlet:  x o = Δ. Mondjuk úgy, nem igazán, de valójában cseppet sem érthető, egyelőre hanyagoljuk! Ha minden jól megy, a szék csak design, ezért bátorsággal felvértezve ráfordulhatunk az óriási szerkezetre!

Több, jól elkülöníthető részből áll: a bal fele egy hatalmas készülék, alighanem valami komoly teljesítményű motorral felszerelve. Ez egy vastag csővel - épp olyannal, amilyen ebből a szobából megy ki a kertbe - be van vezetve az oldalsó falba, egy másikkal meg összekapcsolták a jobboldali elosztó résszel. Felfelé pedig - vélhetően elektromos - összeköttetésben áll az ott elhelyezett kapcsolószekrénnyel (amit mindjárt megvizsgálunk). Az elosztóból megy még egy cső le a földbe, egy pedig a kert felőli falba - ugye aminek a folytatása odakint leledzik. Mindent összevetve nem kell nagy jóstehetség, hogy ez az egész felelős a vízellátásért: a motort (jó eséllyel szivattyú) kéne beindítanunk, abba jönne be a víz, onnan át az elosztóba, majd ki a kertbe - feltéve, hogy nem lefelére van állítva, amire sajnos van esély, lévén, hogy az elágazási csomópontban egy nagy hatszög alakú mélyedés van (azaz egy hatalmas imbuszkulcsszerűségre lesz szükségünk hozzá), és tudjuk, hogy ilyenkor hogy szoktak működni a dolgok... 

c) A vízerőmű

Lássuk tehát a kapcsolószekrényt: első örömünk, hogy ellenállást nem tanúsítva kinyílik. Aztán a mosoly hamar az arcunkra fagy, mert négyzet alakban négy darab óra vár ránk odabent, minden szomszédos órapár között egy-egy fekete gombbal, illetve középen egy fehér sztornóval. A működést itt nagyon könnyű feltérképezni: egy gombnyomás eggyel mozdítja el a két közelben lévő óra mutatóját (az óra járásával egyező irányba, hehe), méghozzá 1/8 környivel. Szóval az alapszabály egyszerű, ám hogy egy bonyolultabb állást mennyire nehéz kihozni, azt nem tudhatjuk (véletlenségből persze de), ami viszont még nagyobb baj, hogy sejtelmünk sincs, hogy mire kéne őket beállítani. Most kezdhetnénk keresgélni, de az előző rejtvénynél is bejött az, hogy - ugyan elsőre nem látszott a kapcsolat, mégis - a már meglévő információinkból kellett dolgozni, így ezúttal szintén megér egy próbát. Van ugye az egyenletünk, de az semmilyen épkézláb számítás alapján nem kerülhet itt szóba, illetve a kertablakok, ez viszont nem is tűnik akkora hülyeségnek, hiszen nyolcosztatú virágokon vannak szirmok, azaz ha úgy tetszik, órákon mutatók kijelölve. Igen ám, de négy helyett hat darab van belőlük. Jó, viszont csak négy az, amelyiken egy mutató van kijelölve, a többi úgyse jöhet szóba. Itt kezd a gyanúnk meggyőződéssé válni, csakhogy nem világos, hogy melyiket hova (ez csak 24 eset, így akár végig is lehet próbálni, hozzátéve, hogy az odatekerés körülményessége folytán mégis elég sziszifuszinak ígérkezik). Egy kis nézelődés azonban a hasznunkra válik (valójában egyből is ki lehet szúrni, nekem nem sikerült, és eléggé beleolvad a környezetbe / kívül esik a fókuszon, így feltételezem, hogy másnak is hasonló gondja adódhat). Tehát: az órák keretén, ahol be vannak rovátkázva az egyes időegységek, mindegyiken 3 a 8-ból fekete (a többi fehér), de mindnek másik 3. Ha most visszasétálunk a kertbe, azt látjuk, hogy ugyanez a virágoknál is megvan, csak ott sötétzöld-világoszöld leosztásban. Így szépen beazonosíthatók az ablak-óra párok, és megkapjuk, hogy melyiket "hányra" kell állítani (ha megnézzük a középső ablakokat, mindkettőnél szabályos kereszt alakban 4 db (0246) vannak a sötétek, tehát ezek lehettek a sztenderd ablakok, melyektől eltérítették a többit a kód kedvéért). Ezek után minden további magyarázat nélkül az órákat a 4376 kódra kell beállítani - összhangban az eddigi jelöléseinkkel (0 van 12 óránál, ill. b-j, f-l haladunk). Ezt elérni próbálgatással sem olyan nehéz, de ki is lehet okoskodni: a bal oszlopban lévők 1-gyel nagyobb értéken vannak, mint a jobb-beliek, ezért nyomjunk egyet a bal gombon. Az alsók 3-mal nagyobbak fenti párjuknál, ezért nyomjunk a lentin 3-at. Most már egymáshoz viszonyítva rendben vannak a mutatók, csak növelni kell mindegyik értékén 3-3-at. Ezt rengeteg módon kivitelezhető, pl. az alsó és a felső gomb 3-3-szori megnyomásával. Kész, enter, és be is indul a masinéria! Kilépve a kertbe örömmel tapasztaljuk, hogy várakozásunkkal ellentétben máris megindult a víz, így vígan gyönyörködhetünk a szökőkutunkban! Emellett, ha már erre járunk, merítsük is meg benne a kannánkat!

d) Táblajátékosok figyelem!

Aztán kezdjük törni a fejünket, hogy most merre tovább! Némi császkálás után - ami alatt ha eszünkbe jut, megnézhetjük a beérkezőfolyosónkon az aknát, hogy nem telt-e meg vízzel, de nem, ám nagyban valószínűsíthető, hogy ez lesz a sorsa - megakadhat a szemünk a kert közepén lévő csempézett részen. Ugye mint említettük, némileg el van maszatolódva rajta a fekete, nos mi van, ha mosható? Loccsantsuk csak rá a vizet, ugye milyen szép tiszta lett? Azt nem mondanám, de egy ábrát nyertünk a döntéssel: néhány csempe kifehéredett (a négy csücsök, és a középső négy elem). Már tudjuk is, hogy hova kell szaladnunk, hiszen a kisasztal-teteji dobozon pont ilyen jellegű kódot várnak el. Ha visszaemlékszünk egy igen régi gondolatomra, amit azóta azt hiszem mindenkinek a személyes megtapasztalása is alátámaszt, jelesül, hogy "amelyik tárgyra már nincs szükségünk az eltűnik", és ennek fényében tekintünk a még mindig nálunk lévő kannára, akkor akár most, útban a szoba felé újratölthetjük friss vizecskével a sárkány szájából.

Visszaérve a dobozkához a kód megfelelő beírásával még meg kell küzdenünk. Illetve fenn állhatna az eset, hogy még valami plusz segítség után kell kutatnunk, de ugye az észszerű elv mindig az, hogy először próbáljunk meg abból dolgozni, ami már rendelkezésre áll (és ebben a kerti szakaszban ez mindeddig hatványozottan bejött), így igyekezzünk megfejteni, hogy mi alapján feketednek el egyes fehérek az enter hatására. Én először nagyon más irányban tapogatóztam, és már nem is vagyok biztos benne, hogy így jöttem-e rá, de a módszeresség megint hasznunkra válik a mielőbbi felismerésben. Azaz kezdjünk először csak 1 gombbal: az a tapasztalat, hogy mindig megmarad fehérnek (természetesen nem kötelező mind a 16-on végigmenni, néhány után az ember hajlamos induktíve feltételezni - észben tartva, hogy a megállapítása nem 100%-os bizonyosságú). Utána két billentyűt lenyomva (itt már több mint 200 lehetőség, nyilván nem nézzük végig az összeset!!!) látjuk ám, hogy pontosan az egyik marad égve. Ha még alaposabban figyelünk, az is kiderül, hogy csak a lenyomás sorrendje számít: mindig az előbb lebillentett marad fehér. Innen már nyert ügyünk van: háromnál a másodjára lenyomott alszik el, négynél a második és a negyedik, azaz a végkövetkeztetés, hogy felváltva marad égve, ill. huny ki 1-1 lámpa. Így ha valamit ki akarunk rakni, akkor nagyjából a dupláját kell lenyomnunk, méghozzá minden másodikra olyat, amelytől valójában pont nem azt várjuk, hogy égjen. A konkrét szituációnkban legegyszerűbb az összes gombot végigtapperolni (persze az utolsót nem szükséges), és ez irgalmatlan sokféleképpen megtehető. Én adok egy egész szimmetrikus megoldást - a szokásos b-j f-l számozással, méghozzá most 1-estől indulok - de sokkal kézenfekvőbb egyénileg megcsinálni: 1 2 4 3 6 5 7 8 10 9 11 12 13 14 16 15. Az entert leütve mindössze egy félbehajtott A5-ös vonalas spirálfüzetlap lep meg minket a nyíláson keresztül, ám igazán hasznosnak ígérkezik: a kert vízhálózatát mutatja be, ami önmagában is érdekes, de pillanatok alatt felfedezhetjük a számunkra alapvetően fontos üzenetét: valóban képesek lehetünk vizet juttatni a folyosói aknába, ami majd jól felemeli nekünk az üveget a titkos üzenettel a kincses szigetről.

e) Palackposta

Jó, hogy képesek, de hogyan? Könnyen észrevehetjük (ha emlékszünk az elhelyezkedésükre), hogy pont egyes bójáknál változik meg merőlegesen a víz folyásának iránya. Ha még azt sem felejtettük el, hogy a bójacsapokat derékszögben lehet forgatni, akkor ésszerű arra gondolni, hogy a tekerésnek megfelelően lent is forog egy csatornaelem, így némi ügyeskedéssel nekünk tetszően alakíthatjuk a víz útját. De hogy nehogy sokat dolgozzunk feleslegesen, erről egész egyszerűen megbizonyosodhatunk, minthogy az ábra szerint ha a sárkányhoz közel lévő bóját - szemben állva vele - a jobbra-le kombinációra állítjuk, akkor mellette az összefolyó megtelik vízzel. Tegyünk hát egy próbát!

Bizony ám, bejön a számításunk! Ezek után már csak a csapokat kell végigvennünk, hiszen volt néhány problémás egyed. A képen kettő kimarad a játszmából, és felsóhajthatunk, mert az egyik az, amelyik tövestől hiányzik (minden bizonnyal beletört volna a bicskánk). Továbbá a másik kimaradó játékossal is meggyűlt volna a bajunk, hiszen az meg a +-os jelzésű, és ami még ennél is fontosabb, nem tudjuk felnyitni a fedelét. Szerencsére ezzel sem kell gondolnunk! Hanem - hogy ne menjenek simán a dolgok - az akna közelében lévő bóját nem ússzuk meg, márpedig arról hiányzik a csap. Azért reménykedhetnénk benne, hogy pont jól van beállítva - ha nem ebben a játékban lennénk, volna rá 25% esély. Mégis jobb, ha meglátjuk azt, ami majd kiböki a szemünket: az út túloldalán, pont vele szemben a tervrajzon szerepel egy X. Rég volt utoljára efféle, ám nem felejtettük el, hogy ilyenkor mindig oda kell menni valami fontosért. Hát, eddig erre a földdarabra nem tudtunk ráközelíteni sem, és még most sincs itt a leghalványabb nyoma semminek. Azonban van ám nekünk egy jó kis ásónk, ideje lenne kipróbálni! Teljes a siker: hogy, hogy nem, pont a hiányzó láncszem (azaz csap) kerül elő a föld alól. Helyezzük hát vissza, és akkor már állítsuk is be megfelelően: némi fejben végzett forgatással nekem a fel-jobbra kombináció jön ki, lehet vele vitatkozni, de nem érdemes. Ehelyett inkább ugyanígy határozzuk meg a többiek állását is: a kanyarnál lévő csapra jobbra-le, az elágazás előttire és utánira pedig egyaránt a fel-jobbra párosítás jön ki a papirosunk szerint. A puding próbája az evés, ha beállítottuk őket, nézzük meg, hogy mi a helyzet a vízaknánkkal: hihetetlen, de bejött a számításunk, és akkora mázlink van, hogy puszta kézzel ki is tudjuk emelni a vízből a palackot. Sőt, a felnyitása sem ütközik akadályba, a tartalma pedig egy aranyszínű érme. Alighanem ez is félreérthetetlen célzás, úgyhogy vegyük az irányt a fényképező felé (emlékeztető: szoba, ajtó)!

f) Vízalatti vetítés

Mint kiderül - a pénz bedobása, és a gomb megnyomása után - , nem is fényképező ez a készülék, hanem egy filmvetítő, amely a szemközti falra sugároz nekünk egy jó kis természetfilmet a halak életéről. Hát ez meg mit jelentsen? A halak egymás után úszkálnak jobbról balra, de egy idő után felettébb furcsa formájúak érkeznek: rombusz meg háromszög törzsűek, már megint hova keveredtünk? Bizony most is asszociálni kell: volt a fűben a szoba ajtaja előtt egy ládikó, annak a zárján meg furcsa alakú gombok, és mi tagadás, pont megfelelnek az itteni haltörzsformáknak. Érdekes, hogy ami ott kilógott a sorból, és szilvának néztem, itt az a természetes halforma, és épp az ottani "elfogadható" geometriai alakzatok teszik a mozit szürreálissá. A filmelméleti fejtegetés után jegyezzük fel a kódot: szilva szilva rombusz le rombusz fel (maradva az eredeti elnevezéseknél), pötyögjük be a ládába, és nyissuk ki!

Belül öt fagolyót találunk, olyan anyagból, mint a tojások, csak ezek inkább pingponglabdára emlékeztetnek. Az a legérdekesebb, hogy rájuk vannak pingálva a fiókban talált egyenlet jelei (már hogy mindegyikre az egyik), igaz, nem az eredeti sorrendben. Ebből leszűrhetjük, hogy jó eséllyel nem kell majd semmit iskolás módon behelyettesítgetni, meg számolni össze-vissza, hanem a karaktereket csak mint egyszerű szimbólumokat kell majd figyelembe venni. Kissé ugyan szét vannak csusszanva ide-oda, de a b-j sorrendjük egyértelműen kiolvasható: = o  Δ x. Meg kell jegyezzem, az 5 jel két különböző sorrendjével sem vagyunk kisegítve, mielőtt azonban aggódni kezdenénk, hogy mi a frászt csinálhatnánk következőnek, vegyük észre a nyitott láda tetejének bal alsó sarkában a fülbe tűzött kulcsocskát! Ez alighanem odabentre való, a még zárt asztalfiókba...

Így igaz, és két felettébb izgalmas tárgyra bukkanunk benne: egy (illetve A) harmadik tojásra, amely most már elégedettséggel kéne, hogy eltöltse a galambocskánkat, illetve egy szép erőteljes acélkerékre, aminek a hatszögletű bütyke arra utal, hogy a vizesblokkunk átrendezésére való, azaz az elosztó megbuherálására. Mindkettő oly izgalmasnak ígérkezik, hogy az ember nem is tudja, melyikkel kezdje. Jobban meggondolva, miután arra lehet számítani, hogy a víz csak simán elvezetődik, a galambtyutyu meg maga a megtestesült rejtély, én rá teszem a voksomat. És milyen jól választok (igaz, némi helyzeti előnnyel ;-)), mert az egész játék legvalószerűtlenebb, vérbeli áll-leejtős momentuma következik: ez az apró jószág amint megkapja a legutolsó tojáskáját, háromszor fehérelektromosan megvillantja csipogás közben a csipáit, majd ugyanilyen mirevélhetetlen jelleggel sugarat bocsát a falon lévő tábla tartószegecsére, ami ettől a földre huppan. Tehát tényleg nem volt véletlen a töltött galamb ábrázolás a táblán, de nem végül nem volt rá szükségünk, mert megcsinált mindent magától ez a tollas szálkás kismamamadár.

g) Ki tudja a helyes sorrendet?

Na de dugjuk már oda a képünket, hogy mit ért el mindezzel! A tábla mögé egy kapcsolótáblát rejtettek, méghozzá 5 tolóbütyökkel, mindegyikhez 5-5 állással (kiinduláskor mind a felső pozícióban van). Egyéb infó nincs, eltekintve a panel tetején lévő jeltől: 4 rombusz kereszt alakban, ami már ismerős, bár jellemzően elforgatva (X) láttuk a bójákon, egyedül a vízhálózatból kirekesztett, nyithatatlan, renitens példányon szerepel így. Lassan tehát kezd minden apró részlet a helyére kerülni, csak sajnos a csúszkák beállításának rendje nem tartozik ezek közé, így a legjobb, ha azonnal elkezdjük törni a fejünket!

Az az igazság, hogy én itt eléggé elmentem rossz irányba, és nem tudom, mennyire szükséges az én kálváriámon keresztül eljutni a megoldáshoz. Most megpróbálom a személyes történetemet félretéve elrendezni a problémát, aztán az én "utamat" is bemutatom néhány szóban.

Tehát: először arra az elhatározásra kell jutni, hogy a csúszkák és a golyók számának egyezésére építjük a stratégiánkat, azaz a megoldást a doboz és a fiókban talált egyenlet segítségével próbáljuk meg összehozni. Ha most sikerül arra gondolnunk, hogy a filmben halak szerepeltek, a láda maga indokolatlanul magas a golyókhoz képest, és kábé medencének van kiépítve, meg pikkelyek is vannak a tetején, továbbá nekünk még akad egy felhasználandó kanna vizünk, akkor rápróbálunk, és beleöntjük a vizet, és innentől sínen vagyunk. Ugyanis a golyók elkezdenek lebegni - melyik mennyire -, és így jól láthatóan kialakul köztük egy magassági sorrend, ami lazán felülírja az általam már korábban megpedzett balról-jobbra rangsorolást, hiszen egyértelműen megfelel a kapcsolótáblán lévő magasságoknak. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy a golyókon lévő jelek alapján beazonosítsuk a lapon, hogy melyik magassághoz hányadik csúszka tartozik (tehát az egyenlet valójában a csúszkákat kódolja, az egyenlőség jel pl. jobbról a másodikat jelenti). Kezdjük el azért precízen kidolgozni: az egyenlet első eleme a négyzet, a vízben pedig a négyzetes golyó van legalul, hiszen az az egyetlen, amelyik teljesen elmerül benne, tehát az első csúszkát kell legalulra tolni (én ezt fogom 1-gyel jelölni). A második jelünk az x, az ő golyója a 3. a magasságversenyben (könnyen látszik, hogy a vízszint nagyobb kört metsz ki belőle, mint az =-ősből), így őt ebbe a fokozatba kapcsoljuk, stb. A megoldás: 13425.

A slusszpoén az, hogy annak ellenére, hogy milyen nehéz rájönni, és még ilyenkor is lehet bennünk bizonytalanság a helyes gondolatmenetünket illetően egy pisszenés sem jelzi, hogy egyáltalán történt bármi is. (A jelen állás szerint vadul csobog a víz, de ha történetesen előbb zártuk volna el, amit ugye senki sem tiltott meg, akkor olyan csend volna, hogy egy tűt nem lehetne leejteni, mégsem hallatszana semmi.) Csak akkor konstatálhatjuk tevékenységünk eredményét, ha odamegyünk a megfelelő bójához, és megpróbáljuk felnyitni (tehát kívülről egy jottányit sem változik), merthogy ezúttal sikerrel járunk. Magyarul ha esetleg valaki nem szúrta ki a rombuszkereszt-jelet a panelen, illetve nem azonosította be, az könnyen lehet, hogy tovább keresgéli a helyes kódot, azaz elállítja a jót. Szóval ez így nagyon kemény. 

Végül - mint ígértem - nézzük meg azt az eshetőséget, amikor nem vetemedünk arra a tettre, hogy vizet öntsünk a ládába (netalán a vödrünk is üres, és nem gondolunk arra, hogy újra megtöltsük, sőt, talán már le is eresztettük a medencét): a kiinduló asszociáció így is meg lehet az "5-ös számok egyezése" miatt, és akkor is van a jeleknek kétféle sorrendje: az egyik a papíron lévő, a másik a doboz alapján. Valahogy bennem fel sem merült, hogy ne a ládából tudjuk meg a magasságot, tehát jó helyen tapogatóztam, csak éppen azt a csúszkát tettem legalulra, amelyikhez tartozó golyó a legbaloldalt volt. Aztán miután így nem történt semmi, akkor azt vettem alsónak, amelyik leginkább alul volt a ládát mutató képen (tehát a legközelebb ahhoz az oldalhoz, amelyiken a zár van). Mivel sehogy sem jött össze, törhettem a fejem, hogy hogy lehetne másik sorrendet összehozni... És így kell(ene) valahogy - nagy nehezen - eljutni a vízhez. (Mondanom sem kell: dehogy volt fogalmam arról, hogy közben a bóját kell nézegetni, vártam a durranást, és bele is léptem a fent említett csapdába, azaz simán elállítottam a jó megoldást.) Jó, ennyi önsajnáltatás elég lesz!

3. fejezet: Négy sárkány találkozik

a) Táblázatelemzés

Ott tartunk, hogy kinyitjuk a +-os bóját, és megörülünk, mert egy ékszeres dobozt találunk benne. Vagy mégsem? Előbb-utóbb csak beazonosítjuk: ez kérem itt, a kert közepén a falon lévő nagy tábla keretéből a hiányzó elem, méghozzá a négyzet szimbólum. Tehát rögvest betesszük a helyére. Most aztán beindulnak a dolgok, az egész cucc áramot kap, a képernyőn kriksz-krakszok jelennek meg, illetve látjuk, hogy a földön lévő kis transzformátor lámpája is kigyullad, és még az ajtaja is kinyílik. Nézzük először, hogy mi a helyzet a táblán: vannak ezek a vonalak a kis négyzeteken (6x6 db ugye), és ha rájuk nyomunk, forognak (90°-ot természetesen). Mondjuk ki nyíltan, ez egy puzzle.

Néhány észrevétel: A négyzet, amit most tettünk oda, világít (és ugye pont ott megy be az áram a trafóból). Ha a mellette levő elemet úgy forgatom, hogy a rajta lévő vonal valamelyik vége a négyzet felé mutasson, akkor arra is átterjed a ragyogás (azaz a drót vezeti az áramot ;-)). Ha most a vonal másik végéhez illesztem a szomszédos elem csíkját, az is továbbviszi a kapott fényt (és így tovább). Már most megvan a lehetőség, hogy ezt a szomszédot úgy forgassuk, hogy áramot is kapjon, meg a tábla széléhez is visszatérjen (tehát a négyzet feletti vagy alatti elemhez, attól függően, merre indultunk), s lám, ekkor az a szélső szimbólum is kigyullad. Hát ez marha jó! Tehát szét kell vinni az energiát a különböző jeleknek. Na de melyiknek a sok közül? Az könnyen látható, hogy a vonalaink nem elég szerteágazóak ahhoz, hogy mindenkinek jusson, tehát megint kéne valami kód...

Mostanra biztos kiszúrtuk, hogy van a táblán négy központi elem - a négy 3x3-as résztábla közepén -, ezek nem forognak. Azon túl, hogy szilárd pontok, és nyilván hozzájuk kell illeszteni a körülöttük lévőket, némelyikük ismerős lehet számunkra. Valójában mindegyik: a bal felső céltábla épp itt volt a medencében lévő szimbólum közepén; a mellette lévő jin-jang még réges-rég, az eredeti (játék eleji) szobában, a széf ajtaján; az alsó sorban először ott a szögletes hullám a földalatti szobácskából, azt vittük fel az oltárra is; végül van egy élére állított négyzet - amit így külön nem említettem, mert elvonta a figyelmemet a körítés a horogkeresztszerű képződménnyel -, ami a sárkány lábainál volt a ketrecben, a lépcső alján, később aztán felrepült a sárkány után egész a liftig. Azaz mind a négyen egy nagyobb ábra közepei, alighanem azokat kéne "idemásolni" a forgatások segítségével. Ha véletlenül mindet pontosan lerajzoltuk volna magunknak korábban, akkor most röhöghetünk a markunkba, ill. - némileg hatékonyabban felhasználva a spórolt időt - gond nélkül kirakhatjuk a teljes ábrát.

b) Újabb házi feladat

Mivel kevéssé valószínű, hiszen nem volt rá komolyabb motivációnk, ezért úgy veszem, hogy nem ez a helyzet, és ezzel egy új cél lebeg a szemünk előtt: visszamenni a házba (tegye fel a kezét, aki gondolta volna, hogy maga fogja akarni)! Azaz - ha emlékszünk még - egy gyűrűt kéne szereznünk valahonnan. Persze fogalmunk sincs, hogy merre keressük, de szerencsére már most van valami, aminek utánajárhatunk, és talán ezalatt eszünkbe jut egy s más: a céltáblás szimbólum ugyanis itt van a kertben, azt már most lerajzolhatjuk, csak bele kell nézni a medencébe. Azért mielőtt odamegyünk, szedjük ki a transzformátorból a fogót, ha már így felajánlották - még ha nincs is mire használni.

Szóval a medence: szépen habzik a víz, így nem látunk semmit. Bizony itt az ideje elzárni a csapot! Tehát irány a szobácska, tegyük fel a kereket az elosztóra, és tekerjük el (végre van rá indokunk)! A motor ugyan nem áll le, de úgy tűnik, ezután lefelé folyik el a víz, mert odakint leereszt a szökőkút (meg az akna, meg az összefolyó, ha egyáltalán...) Igazság szerint látunk még benne annyi vizcskét, amennyi ellepi a sárkány farka hegyét, de az ábra kivehető, véssük az emlékezetünkbe! (Alighanem azért marad ami marad, hogy ha véletlenül már a vödör újratöltése előtt elzártuk volna, akkor ne fuccsoljon be az összes idáig tartó küzdelmünk amiatt, hogy nem tudjuk feltölteni a dobozt: szellemes, idejekorán lévő hibakorrekciót sejtek mögötte...) Innentől viszont elég nagy pácban vagyunk, ha nem sikerül elcsípnünk egy apró részletet, t.i. a sárkánynak valami kilóg a szájából (ami azelőtt nem). Közelebb menvén látjuk, hogy egy lánc vezetődik elő a torkából, aminek egy kocka csüng a végén - nyilván a víznyomás tolta ki. Micsoda isteni szerencse, hogy van fogónk ;-), legalább le tudjuk csippenteni! Hé, hát ez valójában egy kis dobozka, méghozzá olyan, amit ki is lehet nyitni, és... ÉS EGY GYŰRŰ!!!

Meg vagyunk mentve! Most aztán indulás vissza a folyosóra, és tegyük teljessé (2) az ékszergyűjteményt! A gyűrű hatására valóban felemelkedik a rács, ami távoltartott bennünket az épülettől - szerencsére ezúttal megkímél minket a másik oldali párjának leeresztésétől! Csak halkan jegyzem meg, hogy a fogó nálunk maradt, így akár elkezdhetünk gondolkodni, hogy mi mindent lehetne összefogdosni ezen az iszonyatos méretű területen, amit bejártunk. De magam inkább a konkrét feladatra koncentrálok, azaz gyűjtsük be a maradék szimbólumokat! Itt most nem részletezem ki, mit merre, mert az előbb már megtettem, meg egyébként is mindenki emlékszik, annyi csak, ha valaki nagyon elkezdene kóvályogni, hogy a lifttel szükségtelen fölmenni (bár nem tilos). Rajzoljunk pontosan, és másoljuk le az ábrákat a puzzle-ba szintén pontosan. Végül is megtehetném, hogy ideteszem a szimbólumok fényképeit, de úgy döntöttem, nem fogom, mert nem hiszem, hogy minimális kényelmi szemponton túl bárkinek is szüksége volna rá. Helyette inkább itt ragadom meg a lehetőséget, hogy elfilozofáljak a játék címéről.

c) Metafizikai aspektus

Elements, azaz elemek, a természet erői, mint az közszájon forog. A régiek úgy tartották, hogy 5 van belőlük: a tűz, a levegő, a föld, a víz és az éter. Utóbbinak a világűrt kitöltő anyagot nevezték, minthogy feltételezték, hogy valaminek lennie kell ott is. Azonban ma már tudjuk, hogy nincs ott semmi, és ezért légüres térnek nevezzük. Nem meglepő módon mindezzel Mya is tisztában van, és ezért csak négy elem szerepel nála, méghozzá épp a fenti sorrendben (nem véletlenül, direkt írtam őket így :D). Ha visszatekintünk, mindegyikhez tartozik 1-1 sárkány is (nem vagyok jártas a japán hagyományokban, elképzelhető, hogy onnan merítette), ugye az első adta a tüzet még a szobában, a második felrepült a plafonra (azaz levegővel dolgozott), ráadásul a szélmalom alatt. A harmadikra, illetve a fosszíliájára a föld mélyén találtunk rá, a negyedik pedig a kertben köpte a vizet. Mindent összevetve e tekintetben is szépen meg lett tervezve a történet, és most itt a zárásnál egyesítjük a különböző erőket, azáltal, hogy a szimbólumaikat egymáshoz csatlakoztatjuk.

d) Kapunyitási pánik

Visszatérve a való életbe, ha sikerült mindent pontosan a helyére forgatni, akkor a peremeken pontosan nyolc darab jel gyullad ki, minden oldalon 2-2, illetve minden 3 karakterből 1 (ha ez így még érthető). Mivel régi ismerőseink, a már korábban használt jelölést fogom alkalmazni rájuk, azonban mivel az nincs éppen kéznél, megadom közérthetőbben is, azaz: a felső sorból a második és az utolsó, a jobb oldalról a második és a negyedik, alulról (és akkor most már jobbról balra haladok) és balról pedig (itt meg fölfelé) az első és az utolsó előtti, azaz ugyanebben a sorrendben: D4, A2, A4, B0, B3, C1, C3, D1. Nincs se tűzijáték, se semmi, eszerint innen csak kódot kaptunk, és valahol máshol kéne produkálnunk magunkat.

De hol? Miután látjuk (és meg is beszéltük), hogy mostanra eléggé kifutották magukat a dolgok, meg nem is igazán tudunk olyan négyzetcentit mondani a kócerájban, amit ne kutattunk volna át, nem rémlik megoldatlan rejtély, elvarratlan szál, ezért - akár büszkeséggel, akár enyhe szomorúsággal szívünkben, akár mindkettővel - battyogjunk oda a szemközti - minden bizonnyal végső kijáratot jelentő - ajtóhoz! És csapjunk nagyot a homlokunkra, hiszen láttuk már korábban, hogy rá van csavarozva valami - igazából már tudjuk is, hogy mi az: a négy elem szimbóluma(inak közepe, ízlés szerint) van egymásra vésve. Ez persze csak érdekesség, a lényeg, hogy szükségünk volna egy csavarhúzóra. Igen ám, de honnan? A lehető legmélyebbre ásva az emlékeinkben rábukkanhatunk egy megfelelő szerszámra: még a kezdet kezdetén, az első szobában a szekrényben volt egy, csak ő maga is oda volt csavarozva, és egy láncon lógott. Igen ám, de nekünk lett közben egy fogónk, amiről kiderült a sárkány szájánál, hogy simán viszi a láncot.

Azaz: uzsgyi a szobába, és a nagy szekrény bal alsó elemét kinyitva szerezzük meg, amit kell! Ezen a ponton válik egyértelművé, hogy ha véletlenül meg is lett volna mindjárt az összes szimbólum, a visszakúszást az épületbe - tehát a második gyűrűs részt - akkor sem úszhattuk volna meg (hogy stílszerű legyek). Tehát ebben a játékban soha semmi nem felesleges! Illetve most rögtön - egy pirinyót - ellent kell mondanom magamnak, ugyanis amint levágtuk a csavarhúzót, lehetőségünk nyílik leszedni vele az eddigi fogva tartóját. Amire olyannyira nincs szükség, hogy amint megtesszük, azonnal fel is szívódik. De az érdemi dolgokat tekintve érvényes az állításom.

e) Végső leszámlálás

Csoszogjunk vissza a kijárathoz, és szedjük le az őselemhalmozó védőréteget! Alatta egy mágikusnak tetsző szerkezet rejtőzik, de legalábbis egy mívesen megtervezett, ipari forradalom előtti műszer. Miután az ajtóra szerelték, az is lehet, hogy egy felturbózott kémlelőnyílás. Nagyszerű, hogy csak így záporoznak a különbnél különb ötletek, de kissé alaposabb szemrevételezés folyamán ráeszmélünk, hogy ez a cucc bizony ismerős: jobboldalt 4 gomb egymás alatt, fent középen nagy enter, a centrumban képernyőcske, baloldalt meg hiányzik valami. Ez egy az egyben a múzeumban megboldogult három csodamasina szerkezetmintája, csak baloldalról a tekerő hiányzik. Odafent konkrétan az egyiknek még a hibája is ez volt, akkor azt közvetlenül nem volt reményünk megjavítani. Most azonban elengedhetetlen lenne, mert hiába próbálkozunk, nem csinál semmit egyelőre. Azonban ha megnézzük a tekerő helyét, egy T-lyuk van rajta, és a jó ideje használatlanul nálunk lévő kulcslyukformának pont ilyen bütyke van, tehát nosza, tessék belenyomni! (Mellesleg ez nem túl tartalmas feladat, mert ezt a bigyót kvázi kötelező jelleggel felszedtük menet közben - aki az egyenletet megtalálta, kizárt, hogy ezt nem, aki meg az egyenletet elvétette, az nem lehet itt :-) -, most pedig nincs is más tárgy nálunk.)

Felhelyezve a szemünk láttára aktiválódnak a billentyűk, és - végre - egy teljesen hibátlan készülékkel állunk szemben a sok selejt után. Egy az egyben a már ismert módon működik, eszerint csak be kell írni a kódot. A szemközti táblából meg már kinyertük a karaktereket, igen ám, de honnan tudjuk a sorrendet? (Megint lehet, hogy valakinek egyből összejön, de nekem nagyon nem akaródzott, és utólag sem látom nyilvánvalónak. Azt mondanám, hogy egy utolsó, igen tisztességes fricska, nehogy elbizakodottan fejezzük be maratoni megmérettetésünket.) Első ötletem az volt - és ez még elég kézenfekvő is -, hogy kezdjük a négyzettől (miután ott lép be az áram), és haladjunk az óra járásával egyező irányban. Aztán - lévén ez nem működött - próbáltam kimagyarázható elméletek alapján eltalálni a megfelelőt. Ezekkel felesleges terhelném a szöveget, inkább a megoldásra jutást próbálom megideologizálni. Az az igazság, hogy innen nem könnyű, úgy is mondhatnám, szerencse kell hozzá: táblázatunkon szemlélgetése közben - a helyes sorrend eltalálása céljából, vagy idegességünkben, vagy elbizonytalanodva a kirakott formák helyességében, vagy - nem is tudom - véletlenül - meg "kell", hogy nyomjunk néhány négyzetet, ugyanis ilyenkor ahol megszakad az áramkör, ott kialszanak az odavágó részek. Amikor visszaállítjuk, arra kell felfigyelnünk, hogy ahogy újra terjeszkedik a fény, szép fokozatosan gyulladnak ki a panelek, beleértve a szélen lévő jeleket is. Így maga a kigyulladás folyamata tud adni nekünk egy sorrendet. Persze itt még kérdés, hogy ez a sorrend jól kiolvasható-e (előreszaladva: igen), vagy netalán vannak egyszerre kigyulladó szimbólumok (nincsenek). Továbbá, hogy honnan kell elindítani a dolgot. Erre a legnyilvánvalóbb válasz lesz a jó: a négyzet ugye állandóan ég, hiszen ott jön be az energia, tehát ő lesz az első, és ha a mellette lévő panelt megforgatjuk, akkor szép egymásutánban kiszíneződik az egész ábra (tehát a gyökerénél kell kezelni a problémát). Annyit megjegyeznék még, hogy mivel kétszeresen összefüggő az áramkörünk, elég szerencsésen kell belerondítanunk, hogy legyen esélyünk detektálni a működési mechanizmust. Hatalmas mázlival persze összejöhet, hogy amikor először rakjuk ki, már feltűnik, nekem erre esélyem sem volt. Ennyi szócséplés után álljon végre itt a helyes kód: B0 B3 C1 C3 A4 A2 D1 D4. Bevinni az ismert módon kell: helyrecsavarás után a megfelelő gombbal megjelenítjük az aktuális karaktert a kijelzőn (mindezt 8-szor egymás után), és entert csak a legvégén.

Erre fénysuhamlás, reteszforgás, zárnyikordulás, és minden akadály elhárult, hogy kinyissuk az ajtót. (!!!VIGYÁZAT!!!) Amíg ezt nem tesszük (ajtóra klikkelés), szabadon mászkálhatunk, de utána már nincs visszaút, ki kell lépni a KÜLVILÁGRA!!! Szóval csak óvatosan, ha még barangolni akarunk odabent! Kint pedig feltárul előttünk a virágos rét, csicseregnek a madarak, az ég elbűvölően kékellik, mi meg fogadjuk a gratulációt, és az igen kellemes főcímzene, no meg a szép emlékeket ébresztő képsorok után azt is meglátjuk, hogy hol voltunk mostanáig. Ezúttal kívülről! :-)

 VÉGE!!!

Tudom, hogy hihetetlen, de egyszer ez is elérkezett, remélem, hogy nem okoztam túl nagy csalódást senkinek, és ha valaki elakadt, annak tudtam érdemben segíteni úgy, hogy minél kevesebbet vegyek el a játék élvezeti értékéből! Minden építő kritikát szívesen veszek, és persze az esetleges visszafogott méltatás sincs ellenemre ;-)!

 

első rész

második rész

harmadik rész

 

A bejegyzés trackback címe:

https://escapefromadventures.blog.hu/api/trackback/id/tr228154346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása